Énagyi tapasztalatai: képzeld magad gyermeked helyébe, így jól dönthetsz.

Segítek, ha segíthetek: családi, bölcsődei nevelés, nevelj egészséges életmódra, áldozz időt, spórolj pénzt!

A bölcsődei ellátásról

A bölcsődei hálózatban 1976-ban kezdtem dolgozni, csecsemő és gyermekgondozóként, majd a megyei módszertani bölcsőde területi helyettese voltam 5 éven át, ezt követően bőlcsődeveztő lettem, 2012-ben mentem nyugdíjba.

A bölcsődei ellátás területén igen sok tapasztalatot szereztem. Nemcsak az ellátás minőségének folyamatos javulását éltem meg, hanem ezzel nem egyenes arányban a növekvő családi igényeket is megismertem.

Nehéz átfogóan írni egy napközbeni kisgyermekellátással foglalkozó intézményhálózatról, hiszen ez egy nagyon összetett, sokrétű felkészülést, ismeretet igénylő feladat. Több mint 40 intézmény szakmai munkáját segítettem mint módszertani munkatárs, a minél színvonalasabb ellátás érdekében, természetesen a szakmai elveknek megfelelően, de a családok igényét figyelembe véve, velük együttműködve, hiszen családok, gyermekek nélkül nem lennének bölcsődék.

A kisgyermekellátásra való igény hozta létre a napközbeni bölcsődei ellátást. Eleinte tényleg csak megőrzésből állt a napközbeni ellátás. Az idő múlásával az ezzel a korosztállyal foglalkozó szakemberek rájöttek, hogy ez nem elég. Azért nem, mert a 0-3 éves gyermekek minden szempontból legsérülékenyebb korosztály, az ő ellátásukról van szó. Tudnunk kell, hogy amit ebben a korban a közvetlen környezettől/ család/ majd a tágabb környezettől /bölcsőde, családi napközi, óvoda, iskola, egyéb, magán intézmények/-től kapnak a gyermekek, az hatással van az egész életükre. Akár pozitív, akár negatív hatások érik a gyermekeket az valamilyen szinten beépül, illetve folyamatos hatással van a személyiségfejlődésükre, és hordozzák magukkal egy életen át.

Ezért nem mindegy, hogy ilyen pici korban milyen környezetben, milyen hatások érik a gyermekeket. A kisgyermekeknek egyre korábban el kell kezdeniük leválni a szülőkről. Ha közösségbe kerülnek a nap nagyobb részében el kell szakadniuk az otthon nyújtotta megszokott biztonságtól, helytől, és azoktól akiket a legjobban szeretnek. Meg kell ismerniük, el kell fogadniuk az új helyet, felnőtteket, gyerektársakat, sorrendiséget, napirendet, stb..

Mit is jelent ez egy kisgyermeknek. Idegen a bölcsőde az összes helyiségével ahol majd megfordul, tartózkodik. Belép az életébe 2 új felnőtt, az-az inkább 4 ha a helyettesítéseket, szabadságolásokat is figyelembe vesszük, plusz még a kisegítő személyzet /takarító, házi munkás/ belép az életébe még 10-14 hasonló korú, de más-más viselkedésmintát, otthonról hozó gyermek. Ahány felnőtt annyiféle hozzáállás, elvárás még akkor is ha a nevelés-gondozás folyamata szakmailag egységes. Minden felnőtt és gyermek más-más személyiségjegyeket hordoz, neki fel nem róható módon.

Ha Önök ügyintézni mennek, vagy munkahelyet váltanak, vagy állásinterjúra kell menniük, biztosan izgulnak, vagy szoronganak, vagy idegesek stb. Ezek nem jó érzések, idő kell hozzá míg elmúlik, vagy le tudják küzdeni.

Önök szerint egy pici gyermekben mi játszódik le az ilyen nagy fokú változások során, mit érezhetnek? Hogyan tudják feldolgozni mindezt? 

Hát persze, hogy eleinte minden módon próbál ellenállni, tiltakozni, mert úgy gondolja, ezzel visszafordítható a folyamat. Nos ha ezeket átgondoljuk akkor rájövünk, hogy nem várhatjuk el tőlük, hogy egyik napról a másikra, megismerjenek, elfogadjanak mindent és mindenkit aki, vagy ami az életük új része lesz. És főleg nem, hogy sírás, tiltakozás, nélkül jó kedvűen töltse az időt a beszoktatás első napjától kezdve.

Az ilyen pici gyermekek minden változást az érzelemiken keresztül tudnak feldolgozni, és az érzelmeiket, félelmeiket, bizonytalanságukat, de jó kedvüket biztonságérzetüket is kifejezik minden pillanatban.

A változásokat csak hozzájuk igazodva, az ő fejlettségüket, hangulatukat, egészségi állapotukat figyelembe véve, őket a saját értelmi szintjüknek megfelelően felkészítve, fokozatosságot betartva, lehet bevezetni. Nem beszélve arról, hogy mindig mindent őszintén kell elmondani nekik, mert ha becsapjuk, félrevezetjük, egy pillanat alatt elveszítjük bizalmát és azt nagyon nehezen lehet visszaszerezni.

Itt azt is tudnunk kell, hogy a gyermek vakon feltétel nélkül bízik a felnőttben, addig míg be nem csapják.

Nagymértékben könnyíthetjük gyermekünk beszoktatását a bölcsődébe, ha már jóval a beszoktatást megelőzően próbálunk ismerkedni a leendő nevelőkkel, magával a bölcsődével, az otthoni napirendet próbáljuk közelíteni a bölcsődeihez, hogy kevesebb idegen körülménnyel találkozzon. Sokat beszélgessünk vele az ő megértési szintjén a bölcsődéről, hogy milyen jó lesz neki, mert ott is sok kisgyermekkel játszhat együtt, mint a játszótéren, szeretni fogják, figyelnek, vigyáznak rá a nevelők stb. Ha a nevelők családlátogatásra mennek a beszoktatást megelőzően, vagy mi megyünk gyermekünkkel a bölcsődébe és legalább az udvari játszáshoz csatlakozunk pár alkalommal, 1-2 órában, akkor a gyermek már nem ismeretlen személyekkel találkozik a beszoktatás kezdetétől.

A gondozás-nevelés elve egységes a bölcsődékben, de ettől függetlenül minden bölcsőde más és más. Mindenhol vannak kitűnő, jó, átlagos vagy néha az alatt teljesítő szakemberek. Az is sok mindentől függ, hogy adott napon ki hogyan teljesít. Tudom az elvárás jogosan az lenne, hogy mindenki mindíg a maximumot nyújtsa. Megint gondoljunk saját magunkra. Tudunk-e minden nap maximum teljesítményt nyújtani, tudunk-e minden nap maximális figyelemmel összpontosítani? Ha őszinték vagyunk azt mondjuk nem. 

Én úgy gondolom, ha valaki valamilyen hibát, hiányosságot lát, vagy rossz érzése támad valamilyen esemény kapcsán, vagy arra gondol, ezt miért így csinálják, ezt én másként tenném. Ne hordozza magába kétségeit, kérdéseit, problémáit! Rögtön kérjen beszélgetési lehetőséget a kisgyermeknevelőtől és beszélje meg vele, tegye fel neki kérdéseit. Bizonyosan, ha a nevelőben tudatosul, hogy ez tényleg hiba volt akkor oda fog figyelni, hogy az többet ne forduljon elő. Vagy, ha nem hiba volt csak a közösségi ellátásból eredő valamilyen a szülő által nem ismert szakmai elv szerinti tevékenység, akkor arra bizonyára megadja a megfelelő magyarázatot a szülőnek, hogy azt miért úgy teszi. Ha a szülő hiányként él meg valamit, azt is meg kell beszélni a nevelővel ha a csoport életét, napirendjét nem zavarja a szülő kérése, a nevelő valószínű, be fogja építeni a napi eseményekbe, ha mégsem megindokolja miért nem teljesíthető.

Ha mindezekkel megpróbálkozik a szülő és úgy érzi nem kapott kielégítő magyarázatot, vagy nem megfelelő a megoldás, vagy úgy gondolja ennek ellenére nem  kapott megfelelő figyelmet akkor a vezetőt kell megkeresni és tőle segítséget kérni.

Nagyon hasznos, ha mindezeket megelőzően az első bölcsődébe látogatáskor, a családlátogatáskor, a felvétel előtti szülői értekezleten elmondják azokat az aggályokat ami önöket foglalkoztatja. Fel kell tenni azokat a kérdéseket, amik önöknek szintén nagyon fontosak.

Meg kell beszélni a nevelőkkel a szakmai munkát, a gyermekellátást közvetlenül befolyásoló bölcsődei szabályokat elvárásokat amit a szülőknek is szem előtt kell tartani és a szülők bölcsődén belüli viselkedésére velük szembeni betartandó elvárásokra vonatkoznak.

Higgyék el sok- sok problémát, félreértést, lehet elkerülni, megelőzni, ha nyílt, őszinte párbeszéd folyik nevelő és szülő, szülő és vezető között. Megkönnyíthetik a beszoktatást ha a családlátogatás, vagy első nevelővel zajló beszélgetéskor részletesen megbeszélik a beszoktatásra szánt időtől kezdve a napi lépéseket,a beszoktatás folyamatát. pl. mikor, mi lesz a szülő feladata amíg jelen van, hogyan milyen módon fog a nevelő ismerkedni, közeledni a gyermek felé. Ehhez meg is kell figyelje a gyermeket, hogy ő hogyan viszonyul a nevelő közeledéséhez,és a társak közeledéséhez is stb. Eleinte, ha a szülő végzi gyermeke körül a segítő tevékenységeket, akkor mik lehetnek azok amit esetleg a nevelőtől is elfogad. Erőltetni nem, de biztatni lehet a gyermeket az elfogadásra./ pl. most /xy/néni fog segíteni, fogadd el!/. Én nagyon szeretném, vagy nagyon örülnék neki stb.  Ha valamit nem fogad el, akkor egy darabig nem lehet próbálkozni, nem szabad erőltetni.

Egy beszoktatást el lehet nyújtani, le lehet rövidíteni, ez elsősorban a szülő lehetőségeitől, és a gyermek elfogadó készségétől is függ. Persze az is fontos, hogy lássa a gyermek, hogy a szülő nem szorong nem szomorú, nem bizonytalan mert ez a hangulat azonnal tükröződik a gyermeken. 

Fontos, hogy milyen lehetőséget tud a szülő számára biztosítani az intézmény, mert a szülővel történő beszoktatásnak is vannak szakmai feltételei, a nevelő és szülő partnersége is számít.

Nagyon fontos, hogy az első elváláskor/ mikor a szülő kimegy a szobából /mondjuk meg a gyermeknek, hogy most kimegyek, de ekkor, vagy akkor / valamilyen eseményhez kössük / pl. ha bejöttél az udvarról, vagy ha megebédeltél stb. a gyermek így jobban megérti/ jövök. Ez,annak függvénye legyen amit előzőleg már a nevelővel is megbeszélt. Ezután a búcsúzás legyen nagyon szeretetteljes, de rövid, a szülő ne legyen bizonytalan akkor sem, ha sír a gyermek, mert éreznie kell, hogy nincs választási lehetősége, sírással nem éri el, hogy hazamenjenek. Amennyiben a szülő elgyengül és enged a gyermeknek, annak ellenére, hogy határozott abban, hogy szükség van a napközbeni ellátásra, akkor itt megtorpan a beszoktatás és visszafele fognak haladni, mert a gyermek érzi, hogy sírással elérheti amit akar.

A szülő és az intézmény nevelői közötti együttműködés, egymás iránti tisztelet, elfogadás, partnerség, megértés, folyamatos kommunikáció, őszinteség nagy mértékben segíti, megkönnyíti a beszoktatás folyamatát a felnőttek részéről. A gyermek oldaláról nézve, a gyermekre irányuló figyelem, a vele szemben tanusított elfogadás, megértés, szeretet, türelem, a megfelelő mértékű segítségnyújtás, a közös játék és egyéb tevékenységek, kedvesség, empátia stb.mind a nevelők, mind a szülők részéről betartandó viselkedési formák.

Azt szoktam mondani kicsit leegyszerűsített módon, hogy csak oda kell képzelnie magát minden gyermekkel foglalkozó felnőttnek a gyermek helyébe, adott esetben szituációban, helyzetben. A felnőtt hogyan érezné magát? Rögtön tudná, hogy milyen helyzetben neki milyen megoldás lenne jó. Egy egyszerű példa, öltözködés: mit adjak a gyermekemre? Hogy érezném magam benne, ha fel kéne vennem, beleszámítva, hogy a gyermek aktívan mozog, vagy inkább egy helyben ülős, fázékonyabb, vagy izzadós, vagy éppen aludni készül, de,/ hol?/ szabadban, vagy lakásban? Ő lent van, 70-80 cm-en ott van a lakásban a leghidegebb.   Idegen emberek, gyerekek, mindenki más-más viselkedésmintával, más napirend, /amennyiben volt kialakított napirendje/ más szabályok, sorrendiség, osztozkodás, egymás mellett, illetve együttjátszás, idegen hely, helyiségek és még sok-sok más példát érdemes végigjátszani gondolatban: én, hogy is érezném magam, ha ő lennék?

Minden bölcsőde kidolgozza a saját szakmai programját a saját arculatával együtt. A szülőknek így könnyebb a bölcsőde választás. A szakmai elvek, a bölcsődei minimumfeltételek, alaprogram minden intézményre egyformán kötelezö előírások. Az arculata lehet más és más, attól függően melyik intézmény mire fektet nagyobb hangsúlyt. Ezt a nevelőtestület közösen szokta meghatározni.  

A szakmai program összeállításánál  vezető a családi igényeket is figyelembe veszi, természetesen olyan mértékben amely a közösségi ellátásba beépíthető és azt nem zavarja.  Érdemes tájékozódni!





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 12
Tegnapi: 16
Heti: 12
Havi: 553
Össz.: 70 390

Látogatottság növelés
Oldal: A bölcsődei ellátásról ahogy én gondolom
Énagyi tapasztalatai: képzeld magad gyermeked helyébe, így jól dönthetsz. - © 2008 - 2018 - evamama.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: mikortól legyen bölcsis - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »