Meg kell említenem utolsó megbetegedését , mert nyáreleji betegsége idején történt, első cirkuszlátogatása.

Unokám, sajnos keveset jár bölcsibe, a bakteriális és egyéb fertőzések miatt sokat beteg. A betegségek rosszabbik fajtája támadja meg, mert mindig asthmatikus nehezített légzéssel indul a betegség, majd átmegy egy influenzás száraz, majd hurutos köhögéses állapotba, és ezt követően csak lassan gyógyul. Annak persze örülök, hogy többet lehet velem, és részese lehetek fejlődése minden apró lépésének, de nem örülök gyakori, a szervezetét igen megterhelő betegségének. A betegségeket jól viselő és tűrő gyermekek közé tartozik.

Mindent előre megbeszélünk vele, attól kezdve, hogy a doktor néni, vagy bácsi mit fog vele csinálni, és ez milyen érzés lesz. Mit fognak a Szülők és Nagyszülők vele tenni, otthon milyen kezelést kap. Ezt Ő megérti, elfogadja, és türelemmel viseli. Soha nem csapjuk be, mindig a valós várható fájdalmakra, kellemetlenségekre készítjük fel. Nem fél az orvostól, mert tudja, hogy amit csinál vele, azért teszi, ha fáj is, hogy Ő jobban legyen, és hamarabb meggyógyuljon. Nem mondom, hogy teljes sírásmentesen zajlik minden, de csak az első megtapasztalásig van némi tiltakozás benne. Miután érzi a megkönnyebbülést, már a következő alkalmakkor együttműködő, türelmes. Legutóbb, egy hetet töltöttem vele az utolsó megbetegedése idején. 

              

Cirkuszlátogatásunk napja

Ébredés 8-9 óra között. Ekkor plüss figuráit sorba rakosgatja, párnáját magasabbra helyezi és kéri a reggeli tejét. Sima natúr langyos tej ízesítés nélkül. Csukott szemmel issza, mire a tej elfogy teljesen fel is ébred. Ekkor sorba vesszük az állatfigurákat és minden állatfigura más-más hangon  szól hozzá (általam), pár kedves jó reggelt kívánó mondattal. Kérésének megfelelően mozgatom az állatfigurákat, hol táncolnak, hol ugrálnak, rámásznak, vagy éppen Őt simogatják. Így alakul az ébredés egy közös, jó kedvű vidám játékká. A takarókból sátrat építünk alábújunk egy-egy állatkával is, majd a játék átmegy közös ágynemű hajtogatásba, rendrakásba.

Jól tud hajtogatni, és szereti sorba rakni az állatkáit, rendben hagyja ott ágyát. Ezután szalad a fürdőbe, wc használat után alapos mosdás, fogmosás és öltözés, némi választási lehetőséggel. Önállóan végzi, mert ő már nagy lány- mondja, ugyanis nemsokára kinövi a bölcsit és megy óvodába. Szeptemberben lesz 3 éves. Ezután elkészítettük amit hozni akart magával és eljöttünk Émamához, vagyis hozzám. Megbeszéltük, hogy egy nagy játszóparkba megyünk és ott leszünk ebédig. Az ebédidőt későbbre toltuk, mert este cirkuszba készültünk.  Mászókáztunk, homokoztunk, hintáztunk, rugóshintáztunk, csúszdáztunk, rollereztünk, fára mászott, fitneszeztünk, persze volt amihez kellet egy-két mozdulat segítség, de kitartóan próbálkozott az újfajta mozgásformákkal és gyakorolta a már ismerteket, ami jól ment neki. Ezután elmentünk a cirkuszhoz, megvettük a jegyeket, láttuk a majd szereplő állatokat sokat beszélgettünk az esti előadásról, kik fognak szerepelni, milyen lesz a műsor. Kellően elfáradva, hazamentünk ebédeltünk, majd alvás következett. Gyorsan elaludt. Ébredéskor izgatottan készült a cirkuszba. A jegyek az Ő kezében voltak, a bohóc kezelte a jegyeket, nem tetszett neki, elfordította fejét és hozzám bújt. Gondoltam, hogy nem fog mindent megnézni és megbeszéltük, ha nem tetszik neki valami szóljon és kimegyünk az udvarra játszani, vonatozni. Némi félelem volt benne az ismeretlentől, a tömegtől, a szokatlan hangerőtől, hangoktól, magától a helytől. Ezért folyamatosan beszéltem hozzá, befelé menet mindent megnéztünk, megbeszéltünk ami idegen volt számára, a látványt, a hangokat, fényeket, felszerelt eszközöket, stb. Természetesen a karomban tartottam, és az ölemben ült. Az elején rögtön a tüzes botokat dobáló, forgató zsonglőrök máris nem tetszettek neki. Kimentünk a sátorból. Beszélgettünk a mutatványról megnyugtattam, felült a körbe, körbe, menő kisvonatra, az nagyon tetszett neki. Közben hallotta, hallgatta a bent zajló műsort. Ami hallásra szimpatikus volt neki, azt az ajtóból megnéztük, és ha a látvány is tetszett, akkor bementünk. Légtornászokat, az állatmutatványokat, megnéztük, közben kérdezgette: Mama! Ilyen a cirkusz? Igen Kicsim, ilyen a cirkusz. Úgy telt az első cirkuszlátogatásunk, hogy kint is voltunk az udvaron, közben beszélgettünk a látottakról, és játszottunk. Bent is voltunk,rövidebb, hosszab időt, közben folyamatosan magyaráztam, mondtam neki, hogy mi történik. így voltak műsorszámok, amiket végig is nézett, és izgatottan tapsolt. Másnap a Párom által készített videófelvételeket, és képeket újra közösen megnéztük és sokat beszélgettünk az előző napi cirkuszlátogatásunkról.  

A műsornak ugyan több mint a felét csak kintről hallgattuk, úgy, hogy közben folyamatosan kérdezgette, hogy most mit csinálnak, és az ajtóhoz futkostunk csak be-be lesve, hogy mi történik. Semmit nem erőltettem rá, de nem is adtuk fel rögtön a megismerés, megtapasztalás élményét. Így azután félelmek nélkül, de  szétválasztva, hogy mi tetszett, és mi nem tetszett neki, örömmel mesélte első cirkuszi élményeit Szüleinek, másik Nagyszülőknek, bölcsődei Kisgyermeknevelőinek, Gyermektársaknak. 

Megbeszéltük, ha nagy ovis lesz, vagy kis iskolás, és szeretne menni akkor újra elmegyünk.

                 

 

Oldal: Unokám első cirkuszi élménye 2014
Énagyi: Neveld Te, Gyermeked és ne Ő Téged! Várj el többet! - © 2008 - 2024 - evamama.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat