Hisztizik gyermekem. Mit érezhet ő, és mit tegyek én?

Gyermekeink "hisztis" korszaka általában az én tudat fejlődésével 2 éves kor körül jelentkezik először. Amikor kezd tudatosodni bennük, saját képük, énjük, én vagyok, én akarom, én csinálom. Sok mindennel próbálkoznak amivel a felnőttet utánozzák, mert ők nyújtják a követendő mintát, példát. Olyasmiket is akarnak csinálni amit a felnőttektől látnak tapasztalnak, de nem gyermeknek való tevékenységek (elektromos eszközök használata, gyertya, gyufa meggyújtása, szerszámok használata stb.)  és segítség nélkül nem tudják csinálni, vagy koruknál, fejlettségüknél fogva nem megengedhető nekik. Ilyen esetekben csak megengedett játékeszközökkel helyettesítve utánozhatnak bizonyos tevékenységeket. Ebből érzékelhető, hogy nem magát a tevékenységet gátoljuk többnyire, hanem az eszközt ami nem neki való. Figyelni kell viszont, ne essünk abba a csapdába, hogy egyszer megengedünk nekik valamit, máskor meg, tiltjuk. Ez egyenes út a hisztizés kiváltásához. 

 A hisztis viselkedés nem attól alakul ki, hogy a felnőtteket, szülőket, akarja a gyermek utánozni, hanem attól, ha akadályoztatva, elutasítva, mellőzve, nem szeretve, nem partnerként kezelve érzi magát. Ha a szülő nem fordít rá elég időt, hogy közösen játszanak, hogy szeretetteljes együttlétben töltsék a nap bizonyos részét, vagy ha a szülő elveszíti gyermeke bizalmát (pl. igéret be nem tartása).  A gyermekek próbálják kiharcolni maguknak amit szeretnének csinálni, megkapni, megszerezni, valaminek a hiányát pótolni, ha másként nem megy hisztivel.

 Mit is érezhet a gyermekünk?

  Csak annyit kell tennünk, hogy oda képzeljük adott helyzetben magunkat az ő helyébe. Lehet gyermekünk valamiért szomorú, lehet dühös, lehet, hogy haragszik, szoronghat valamitől, lehet, hogy csak rossz a közérzete, vagy bizonytalanságban érzi magát, stb. Hisztizéssel tudja megnyugtatni magát, könnyíteni rossz közérzetén, lelkiállapotán. Más módon nem tudja feldolgozni a helyzetet, mivel nem tanulta meg hogyan tegye.

 

Mit csinál, mit is látunk, tapasztalunk?

 Rúgdos, markolászik, csípked, kiabál, ordít, földhöz vágja magát, dobál, pofozkodik, csapkod, toporzékol, sikítozik stb.

 

 Mit érzünk, teszünk, illetve, mit tehetünk mi?

 Jó esetben meg tudjuk különböztetni, hogy gyermekünk hisztijét mi váltotta ki. Sok esetben úgy érezzük, hogy azért hisztizik gyermekünk, hogy bennünket provokáljon, hogy próbára tegye türelmünket. Sokszor úgy érezzük, nehezen tudunk ellenállni a kihívásnak és olyat teszünk, vagy mondunk amit a következő pillanatban már meg is bánunk. Ha mi ezt érezzük, képzeljük magunkat gyermekünk helyébe mit érezhet ő, akinek velünk ellentétben nincs eszköze, amivel meg tudná nyugtatni magát. Jó ha erre gondolunk a hisztire való bármilyen reagálásunk előtt.

 Nehéz próbatétel ez a szülő számára is, mert van az, az agresszív viselkedés, ordítás, sikítás, hajigálás stb. amitől a legedzettebb idegrendszerű szülő is meginog. Ilyenkor kell feleszmélni, ha én  így érzek, mit érezhet ő? Számoljunk tízig, és közben gondoljunk folyamatosan arra, hogy nyugodtnak kell maradnuk. Pláne, ha tudjuk, hogy gyermekünk szomorú, vagy szorong és emiatt hisztizik, mert nem tudja másként érzését, közvetíteni felénk, hogy csillapítsa felborzolt lelkiállapotát. Nagyon fontos, hogy segítsünk gyermekünknek megszabadulni a rossz érzésektől,  a szorongás, szomorúság, düh, harag miatti rossz közérzetétől.

 Milyen hibákba eshetünk gyermekünk hisztijének kezelésekor: ha csak legyintünk rá, hogy majd abbahagyja. Ha a reakciónk ugyanaz amit ő csinál (kiabálás, visszadobálás, sikítás, toporzékolás stb.). Ha kivonulunk, szó nélkül ott hagyjuk, vagy becsukjuk szobájába, vagy annyira a szívünkre vesszük, hogy a végén bennünket kell vígasztalni. Ha megszégyenítjük, megverjük, megfenyegetjük stb.

 Akkor mit tehetünk? Hallgassuk meg. Csak simogassuk meg fejét, és mondjuk neki, hogy látjuk dühös, vagy haragszik, vagy szomorú, és ez nekünk sem jó érzés. Persze, ha olyat cselekszik ami nem megengedhető, azonnal le kell állítani. Ilyen esetben túl sokat ne magyarázzunk neki. Beszéljünk halkan, legyünk határozottak, de nagyon nyugodtak. Ültessük le valamire és mondjuk, hogy most ott kell neki maradni amíg lecsillapodik, (vagy 10 percig), ezt be is kell tartatni vele, ott kell hagyni ( csináljuk a dolgunkat). Ha feláll, eljön a helyéről ahova ültettük, vissza kell vinni magyarázat nélkül csak azt mondani, itt maradsz 10 percig, vagy itt maradsz míg megnyugszol. 

 

A hiszti kezelésének lényege, hogy se észrevétlenül nem szabad hagyni, se túl magyarázni nem kell, vagy túlfoglalkozni vele, az sem helyes.

 Érezze a gyermek, hogy megértjük, együttérzünk vele, de azt is, hogy ezzel neki kell megbírkózni. Nem zsarolhatja, nem uralhatja a szülőt azért, hogy megkapjon valamit, vagy olyasmit csinálhasson ami nem megengedhető. Pl. Boltban vásárláskor jön a hiszti valamit meg akar vetetni. Mi azt egyáltalán nem tartjuk szükségesnek, nem akarjuk megvenni, de kellemetlen a hisztije ezért azt mondjuk: Na jó, most az egyszer meg veszem! Lehet, hogy igazából nem is szeretné, csak a szülőt teszi próbára, hogy meddig mehet el a követelőzésben. Ha látja, hogy eredményes a hisztije, a következőnél mindig egy lépéssel tovább megy. Én úgy gondolom, jobb a legelső alkalommal 20 perc hisztit elviselni a boltban egyszer, mint minden vásárláskor viselni ugyanezt. Határozottan ki kell tartani szándékunk mellett. Nem vesszük meg! 

Legyen a napnak olyan része, ami a közös tevékenységről, együttlétről szól, de azt is el kell fogadtatni vele, hogy a szülőnek más dolga is van, és akkor egyedül kell játszania. A hisztiket megelőzve mindent magyarázzunk el neki, röviden, érthetően. Most nem mert takarítok,/de segíthetsz: kapjon egy ronygyot hogy törölgethessen/főzök, mosok,stb. Azt is mondjuk el neki, ha ennek ellnére hisztizni fog, akkor nem fogunk rá figyelni. Ezt neki kell megoldani. Ebben legyünk következetesek, határozottak. Ha már valamit elmagyaráztunk neki, később csak emlékeztessük: tudod ezt megbeszéltük, vagy emlékezz ezt megbeszéltük. Pl. Ha követelőzve, ordít, könnyek nélkül, sír, toporzékol, eldobja magát, már, nem ijed meg, hogy nem figyelünk rá, mert tudatosítottuk benne, hogy nem vagyunk vevők a hisztijére. Ezt be is kell tartani, mert azonnal kihasználja, ha mégis reagálunk a hisztire,és akkor rákapcsol, míg meg nem tesszük neki, amiről a hiszti szól.

Arra figyeljünk, hogy a "kulcsmondat" csak egyszer hangozon el, ezt kövesse a végrehajtás!

A gyermek, ha következetesen ugyanazt mondjuk, tesszük, hamar megtanulja, hogy a nem, az tényleg nemet jelent. Lelkiismeret furdalás nélkül alkalmazzuk, ettől nem fog sérülni gyermekünk személyisége, sőt jó irányba fejlesztjük, formáljuk.

Arra is figyelni kell, hogy mindkét szülő egyforma módszereket alkalmazzon! Ne járassuk le egymást a gyerekünk előtt. Ne a gyerek előtt beszéljük meg dolgainkat, ne előttük veszekedjünk, ha szerintünk másként kellet volna a helyzetet megoldani.

Tudnunk kell, a gyerekek akkor is figyelnek, ha látszólag nem néznek bennünket, elég a hallótávolság! Ők bennünket utánoznak.

Olyan lesz a gyermek, amit a szülő feléje közvetít.

 Remélem tudtam segítséget nyújtani a hisztis helyzetek kezeléséhez. Azt is tudnunk kell, hogy minden gyermek más, és más, ezért nem minden estben ezek a megoldások, ezek csak töredék lehetőségek a megoldáshoz, amik beválhatnak. 

Oldal: Hisztizik gyermekem. Mit érezhet ő, és mit tegyek én
Énagyi: Neveld Te, Gyermeked és ne Ő Téged! Várj el többet! - © 2008 - 2024 - evamama.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat