A mese és ének varázsa                      

Unokámnak már születésétől fogva lehetőség szerint énekeltem, dúdolgattam, majd képeket nézegettünk, mondókáztunk, rövid, később hosszabb meséket mondtam, mondok, olvasok, diavetítőtvel, könyvből,  plüss állatokat mozgatva, anélkül.

Míg egy év alatti csecsemő volt, sok-sok ringatót, altatót, tapsolgatót, símogatót, piszézőt, láblógatót, állítgatót, táncolgató, testrészismertetőt, lépegetőt, énekeltem, dúdolgattam. Leporellókat, kemény táblás hajtogató mesekönyveket, mondókáskönyveket nézegettünk.

A mai napig, mondókázunk, énekelünk, mesélünk, már rövid verseket is mondunk. Az ismételt énekelgetés, mondókázás, verselés következtében mindegyiket hamar megtanulja segítség nélkül előadja, elénekli, elmondja.

Szereti azokat a meséket melyek róla szólnak, a vele történt napi jó, és rossz dolgokat könnyebben dolgozza fel ezek segítségével. Néha ezek  hallatán közbeszólva elmond olyan eseményeket is amelyeket különben nem tudna megfogalmazni, elmondani. Arra mindig figyelek, hogy ezek a mesék csak olyan hosszúságúak és részletességűek legyenek amelyek még unokámat érdeklik, amelyekre figyelni tud.

Pici korától kezdve az ének, mondóka, mese megnyugtatóan hat rá, a nagyobb, mozgásos játékok után jó levezető tevékenység is. Eközben erősödik, mélyül kapcsolata, szülőkkel nagyszülőkkel egyaránt. Az esti mese különösen fontos a napi mozgalmas események levezetése, lezárásaként. 

 

Miért is jó a mese, mondóka ének?

Gyarapszik gyermekünk szókincse, fejlődik mimikája, egyre több érzelem tükröződik arcán, kifejezőkészsége sokszínűbb lesz,  kapcsolatai erősődnek, bővülnek, fejlődik koncentrációs készsége.

Fejlődik érzelemvilága, mert megtanulja megkülönböztetni a jó és rossz fogalmát, a jó győzelme jó érzéseket szabadít fel. Megtanulja leküzdeni a rossz érzéseket. 

A gyermekeket ebben a korban, még nem tudnak különbséget tenni a valóság és a mesevilág között. De a mesék segítenek neki megérteni a valóságot.

Mivel fantáziavilágban élnek a negatív, rossz eseményeket nem látják a maga nyers valóságában ahogyan a felnőttek. A valóságérzetük, realitástudatuk később a fejlődési folyamatok részeként kialakul bennük, de nem lehet sürgetni.

Nem baj, ha néha agresszívabb meséket látnak,nem nevelhetjük gyermekeinket elzártan, burokban. De meg kell tanítani őket az agresszivitás kezelésére, feldolgozására (hiszen világunk tele van agresszív jelenségekkel, eseményekkel, agresszivitást közlő filmekkel, hírekkel, mesékkel stb.) A mese végesztével, vagy akár közben, fontos, hogy kapjon a kérdéseire, rövid megnyugtató, számára érthető válaszokat. Tehát javasolt az együttes mesenézés gyermekünkkel. 2-3 éves gyermekeknek csak 10 maximum 20 perces meséket érdemes mesélni, vagy vele mesét nézni. Már ez is hosszú idő nekik az egyfelé koncentrálásra.

A mese csecsemők, kisgyermekek számára nagyon fontos a szülővel, nagyszülővel együtt töltött bensőséges, szeretetteljes hangulata miatt. Biztonságot, nyugalmat, vagy megnyugvást biztosít ez az együttlét a gyermeknek. A kisgyermek ilyenkor ellazul, vagy a nagy mozgásos játékot követően pihen figyel a felnőttre saját fantáziavilágot hoz létre közben, melynek segítségével fel tudja dolgozni a napközben vele történt pozitív vagy éppen negatív eseményeket.

               

Oldal: A mese és ének varázsa
Énagyi: Neveld Te, Gyermeked és ne Ő Téged! Várj el többet! - © 2008 - 2024 - evamama.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat