Beszokik, vagy betörik gyermekem a bölcsibe?

Manapság, már jogos igénye lehet a szülőknek, hogy részesei lehessenek gyermekük első közösségbe szoktatásának, és az intézmények részéről is fontos, hogy a szülők ebben partnerek lehessenek, hiszen közös érdekük, hogy a gyermekek minél kevesebb kesergéssel, illetve minél kisebb lelki megrázkódtatással éljék meg az első közösségbe lépést.

Nagyon fontos kérdés a gyermekek beszoktatása a bölcsődébe. Nem mindegy, hogy milyen évszakban történik. Nem mindegy hány gyermek jár a csoportba. Nem mindegy, hogy adott bölcsőde milyen tárgyi, személyi feltételeket tud biztosítani. Nem mindegy, hogy a szülő jelen van vagy nincs, és az sem, ha igen, mennyi ideje van gyermeke beszoktatására.

Természetesen a beszoktatást megelőzően a bölcsődevezetővel és a kisgyermeknevelőkkel is meg kell nagyon részletesen beszélni a beszoktatás menetét /forgatókönyvét/ és azt mindenkinek be kell tartani. Fontos, ha mégis közbejön valami, akkor a folytatást közösen megbeszélve módosítsák. A beszoktatás idején meghatározott feladata van a kisgyermeknevelőknek és természetesen a szülőknek is. Alkalmazkodjanak a megbeszéltekhez. Tudatosítani kell a szülőkben a szabályokat, hogy mit, mikor, hogyan tegyenek gyermekükkel, hogyan illesszék be tevékenységüket a napirendi eseményekbe. Hogyan  viselkedjenek a többi gyermekkel, a többi ott lévő beszoktatós szülővel, mert nem zavarhatják egymást, a gyermekek napirendjét akik már beszoktak, és nem zavarhatják jelenlétükkel a nevelők munkáját sem. Megbeszélve, egyeztetve szükséges, hogy legyen a szülőnek lehetősége  nevelővel megbeszélni a menet közben adódó problémákat, gondokat, és viszont, a nevelő is mondja el a szülőnek, ha a szülővel kapcsolatban adódik megoldandó probléma.

Csak őszintén, folyamatos kommunikációval, partneri viszonyban lehet jól együttműködni szülőnek és nevelőnek a kisgyermekellátásban. A bölcsődék nyitottak, de szülőkre is vonatkoznak bizonyos bölcsődei szabályok, helyi házirendek.

Hányféle beszoktatás van? 

1.Nincs beszoktatás, mert valamilyen ok miatt a szülőnek nincs ideje beszoktatni a gyermekét, és segítő családtag sincs, vagy nem ér rá. Esetleg az intézmény részéről hiányzik valamilyen feltétele a szülővel történő beszoktatásnak, bár zárójelben jegyzem meg, nehezen elképzelhető, hogy emiatt ne lehessen szülő jelen a beszoktatáskor. Szülő nélkül a gyermek sokat sír, folyamatosan tiltakozik, a napja szomorúsággal kesergéssel telik, nincs biztonságérzete, senkit, semmit nem ismer, így nem is tud bátran nyugodtan ismerkedni figyleni mi is történik vele, körülötte. Fél az idegen helytől személyektől, az ide-oda futkosó zajongó, esetleg szintén kesergő, idegen gyermektől, semmi nem a megszokott módon zajlik körülötte, úgy érzi ott hagyták. Hiányzik az otthona biztonsága, a megszokott berendezés, napirend /az állandóság/, és a legfontosabb, imádott szülei /és testvérek, nagyszülők/, akik neki a legfontosabbat a szeretetteljes érzelmi biztonságot stb. jelentik. Enél a beszoktatásnál szinte "betörik a gyermek".

2. Fokozatos beszoktatás szintén szülő nélkül, vagy csak 2-3 nap szülői jelenléttel. 2-3 nap szülővel (itt a 3 napba kell besüríteni mindazt amit lent a szülős beszoktatásnál írok/, majd nélküle, de megoldják, hogy 1-2 hét legyen arra, hogy rögtön ne egész napokat töltsön a gyermek bölcsődében. Először csak 2-3 órát, majd az időt fokozatosan növelik, természetesen amennyire lehetséges a gyermek hangulatát is figyelembe véve és azt, hogy hogyan fogadja el az őt körülvevő sok-sok idegen, ismeretlen, személyi és tárgyi környezetet, eseméyeket, történéseket. Milyen ütemben tudatosodik benne, hogy őt nem otthagyták, csak a nap egy részében van távol otthonától , családjától, azután jönnek érte, és mindem zajlik úgy ahogy azt ő megszokta. Ennél a beszoktatásnál ez, rövideb-hosszabb ideig tart, de inkább hosszabb ideig.

3. Szülővel történő 2-3, ritkább esetben /ha közben megbetegszik a gyermek/ 4 hétig is tartó beszoktatás. Mit jelent ez?

A szülő jelenlétével nyújtja gyermekének az otthon megszokott biztonságot, a gyermek bátrabban ismerkedik környezetével, nevelőkkel, a napirendi eseményekkel, sorrendiséggel, szokásokkal, szabályokkal, a gyermektársakkal és minden más ismeretlen körülménnyel.   

A beszoktatás első napjától az utolsóig részese a szülő a gyermeke beszoktatásának /ennek hossza, mindig gyermekfüggő/ a szülő eleinte folyamatosan jelen van, aktív, a gyermeke körüli segítő tevékenységekben, természetesen a nevelővel egyeztetett, megbeszélt módon. Első naptól kezdve addig szerencsés a bölcsiben maradni, amíg a gyermek nem lesz nyűgös, fáradt, ha már nem érdeklik a körülötte zajló események, vagy csak egyszerűen megunja és menni akar stb. Akkor legyen vége annak a  bölcsis napnak, erre a nevelők is megkérhetik a szülőt, ha ők előbb tapasztalják a gyermek viselkedésében, hogy már nem jó neki az ott tartózkodás. Ha erőltetjük, másnap már lehet, hogy el sem akar menni a bölcsődébe gyermekünk. Jelenlétük alatt viszont a nevelőnek van ideje e gyermeket megfigyelni, az egyes fejlődési területeken milyen fejlettségi szinten van. Bizonyos helyzetekben a szülő, hogyan segíti, irányítja biztatja, esetleg vigasztalja, vagy győzi meg, magyaráz neki a helyes viselkedésről, illetve, hogyan milyen módon dicséri, mennyire működik vele együtt gyermeke. A szülőknek tudniuk kell, hogy nem a szülőket vizsgáztatja a nevelő, de valamilyen szinten látnia kell a fent leírtakat, hogy tudja, az anyukától a segítő tevékenységeket, milyen módon és ütemben próbálja meg átvenni. Természetesen a nevelőnek feladata a szülő irányítása is, tájékoztatni kell, hogy gyermekével mikor menjen a fürdőszobába, milyen módon cserélhet, cseréljen pelenkát gyermekének / amennyiben pelenkás a gyermek/, vagy hogyan kínálja fel a bilizés, vagy wc használat lehetőségét, és utána milyen módon folytassák a tisztálkodást. Étkezések előtt hogyan terítsen, tálaljon gyermekének, hogyan segítsen neki evés közben /segítő kanál használata/. Ezek után hol? Szabad levegőn, vagy csoportszobában alszik a gyermek /itt meg kell jegyeznem, hogy beszoktatás alatt lévő gyermeket, ha van is szabad levegőn altatás a bölcsődében, a csoportszobában szerencsés inkább altatni, amíg a saját csoportjában nem alakul ki biztonságérzete. Csak ezután érdemes más helyekkel is megismertetni, ahol még tartózkodni fog (tornaszoba, sószoba, alkotószoba, folyósó,  beltéri homokózó, terasz, udvar stb.). Hogyan fektesse le, altassa el. Irányítás közben szerencsés, ha a nevelő az előzetes beszélgetésre hivatkozva, a szabályok betartására is felhívja a szülő figyelmét, hogy lehetősége legyen a szülőnek az első pillanattól kezdve úgy segíteni gyermekét, ahogyan az a csoport életébe, napirendjébe beilleszthető, és nem zavaró. /csak egy példa a sok sok tevékenységből: gyermeket úgy nem tudja a szülő altatni, hogy egymás mellet feküdjenek, vagy a szülő hasán fekve aludjon el a gyermek, ez nem megengedhető/ Mondja el az édesanya a gyermeknek, hogy a bölcsiben a gyermek fekszik a fektetőre, édesanya csak mellé tud ülni. Tudja simogatni, tud neki halkan dúdolgatni stb. Ezzel a csoport többi tagját nem zavarják. Nem beszélve arról, ha minden gyermeket hasra véve, vagy mellé fekve kellene altatni, egy nevelő ezt nem tudná megoldani, miután a szülő már nem lesz bent a gyermekével, nem is várható el tőle 10-14 gyermekkel. Ébredés után természetesen megint fürdőszobai tevékenység majd uzsonna a szülő segítségével.

Jó ha ez egy-két napig így megy, majd a nevelő fokozatosan, nem eröltetve, átveszi a segítő tevékenységeket a szülőtől, ekkor szülő jelen van, de ő figyeli gyermeke tevékenységét a nevelő segítségnyújtásával jó, ha első hét végére eljutnak addig, hogy  nevelő végezze a gyermek kiszolgálását, gondozását. A szülő távollétét kb. a második hét elejétől v. közepétől, csak akkor szerencsés elkezdeni kialakítani, ha már a gyermek mindenben elfogadja a nevelőjét mint segítőtársat. Addig amíg valamit elutasít a gyermek, nem érzi magát adott helyzetben tevékenység közben biztonságban, vagy csak így fejezi ki nem tetszését. Ekkor várni kell legalább egy napot a nevelőnek az újra próbálkozással (pl. ha nem engedi a gyermek, hogy pelenkát cseréljen neki, vagy elutasítja az evést, ha a nevelő akar segíteni neki étkezésnél stb./

A szülő távolléti idejét is fokozatosan szerencsés kialakítani  nevelővel megbeszélve. Első alkalommal csak 10 perc, negyed óra, legyen, de lehet hosszabb is, csak előtte a gyermekkel meg kell beszélni akkor is ha sír. Kiszökni, becsapni nem szabad, mert elveszítjük bizalmát és azt nagyon nehéz visszaszerezni. A szülő addig míg a nevelő nem mondja, ne hagyja el a házat, mert lehet, hogy ha nem tudja a gyermeket megvígasztalni 10-15 percen belül, akkor jobb ha visszahívja a szülőt. A szülőnek is próbálni kell otthon a gyermekkel megbeszélni, hogy nem lesz mindig vele a bölcsiben el kell mennie dolgozni.

A nevelő és szülő  jól kell együttműködjenek, legyenek nagyon türelmesek, legyen nagyon jó kapcsolat köztük, ha ezt látja a gyermek, ő is hamarabb elfogadja a nevelőjét. Fontos a felnőttek közötti bizalom. Legyenek kedvesek, őszinték, ugyanakkor következetesek, határozottak, hogy a gyermek érezze, hogy sírással, hisztivel nem éri el, hogy  ne legyen bölcsődés. 

Nem szabad elfelejteni, hogy minden reggeli érkezés utáni búcsúzás legyen nagyon szeretetteljes, de rövid és határozott, a gyermek nem láthatja az édesanya szomorúságát, a bizonytalanságát, bizalmatlanságát, mert mindezek rögtön megváltoztatják a gyermek viselkedését, ezzel elnyúlik  beszoktatás.

Ideális, ha a beszoktatás két-három, vagy négy hétbe belefér, az sem jó, ha nagyon elhúzzuk. Ez persze függ, a szülő idejétől, hozzáállásától, a gyermek elfogadó készségétől, egészségi állapotától és természetesen a nevelő igyekezetétől, hozzáállásától, és a csoporton belüli többi gyermek beszoktatási ütemétől, beszokottságától is.

 

Oldal: Beszokik vagy betörik gyermekem a bölcsibe
Énagyi: Neveld Te, Gyermeked és ne Ő Téged! Várj el többet! - © 2008 - 2024 - evamama.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat