A bölcsiből hazaérve nincs nyugodt percünk.

 

Ha már beszokott a gyermek a bölcsibe jönnek a következő gondot jelentő viselkedésformák.

Pl.

Délután a gyermekem nem akar hazamenni a bölcsődéből. Mikor hazaérünk nem tudok semmit csinálni tőle, rajtam, lóg. Mostanában már sokszor hisztizik is.

Mi válthatja ki ezeket viselkedésformákat?

Valóban előfordulhat, hogy a gyermek délután nem akar hazamenni  bölcsődéből. A szülők ilyenkor megijednek, hogy a gyermekük már nem is szereti őket, mert nem akar hazamenni. Nem erről van szó. Lehet, hogy éppen elkezdett valamit csinálni, amit csak szeretne befejezni. Lehet, hogy csak a szülő türelmének határait feszegeti. Kiváncsi meddig mehet el. Alapjában véve egész nap hiányzott neki a szülő, de dacból, hogy a szülőben lelkiismeretfurdalást keltsen, azért mert úgy érezte egész nap nem hiányzott a szülőnek, most akkor ő várjon rá. Kéreti magát, hogy érezze fontos a szülőnek. Ilyen esetekben szerencsés, ha a szülő türelemmel kivárja, némi biztatással, míg gyermeke hajlandó vele menni. Addig a nevelővel megbeszélheti a napi eseményeket, vagy leülhet gyermeke mellé, megvárva míg befejezi az elkezdett játékot. Ha olyan jellegű a játék be is kapcsolódhat, vagy segíthet a játék befejezésében, közben sok-sok dícsérő, vagy elismerő szó kiséretében. Mondhatja azt is ha siet, hogy otthon folytatják közösen a játékot. Azt be is kell tartni.

Bizony sokszor a gyermek amikor hazaérnek, nem tágít szülő mellől, sőt fel kell venni, cipelni, stb. Ha a szülő nem foglalkozik vele, olyasmit kezd csinálni, amire biztos, hogy a szülő odafigyel, hisztizik, vagy rosszat csinál.

Miért van ez? Hirtelen a bölcsődébe járással azokat kell neki nélkülözni a nap legnagyobb részében akiket a legjobbn szeret, akikhez a legjobban kötődik, a szüleit. Mikor végre visszakapja őket, minden pillnatban vele-velük akar lenni, az egész napos hiányérzetét akarja egyszerre pótolni. Ha a szülő nem vele foglalkozik, persze, hogy mindent kitalál, hogy magára irányítsa  figyelmüket, persze, hogy azt szeretné, hogy az együttlét minden pillanata róla, neki szóljon. /hisztis, rosszalkodik, kibál, agresszívvá válik, verekszik, dobál stb./ Mit tehetünk mi szülők, nagyszülők? Ne sajnáljuk időnket tőle, ha ezer dolgunk is van, vagy hulla fárdtak vagyunk is.

Amikor végre együtt vagyunk, enyhíthetjük a gyermek egész napos hiányérzetét azzal, hogy rászánunk egy órát arra, hogy csak vele foglalkozunk, közösen játszunk, úgy ahogy neki jó. Érezze, hogy nagyon fontos számunkra, és ő is hiányzott nekünk. Egy óra csak neki, csak róla szóljon!

Nem könnyű, de megéri.

 

Hisztizés, hiszti-dühkitörés.

Egészségesen fejlődő gyermekeknél a hiszti nem fordul elő gyakran elhúzódhat ugyan akár fél óráig is, de a következő már csak fél egy percig tart. Többnyire ritkán és pár percig tart, ha képesek önmaguk megnyugtatására. Ha túl gyakori és hosszan tartó a hiszti, akkor jó ha orvos segítségét, illetve megfelelő más szakember segítségét vesszük igénybe.

A hisztinek több oka lehet. Legegyszerűbben úgy tudjuk kideríteni milyen hisztivel állunk szemben, ha megfigyeljük miben nyilvánul meg gyermekünk hisztije.

1. Ha agresszív, rúgdos, kiabál, harap, dobál, csapkod, stb. akkor nagy valószínűséggel valamiért haragszik, dühös. A harag és vagy düh váltja ki az agresszív viselkedést, indulat kiváltotta hiszti.

2. Ha nyafog, sír, elvágja magát, akkor valószínű, hogy valami szomorúság érte, valamiért szomorú, hangulat kiváltotta hiszti.

Ha idáig eljutunk, akkor már végig tudjuk gondolni az előzményeket és fogjuk tudni a kiváltó okot. Ez segít a  megelőzésben, és megoldásban is. A gyermek a hisztiben is mintakövető. Ha a szülő agresszívan reagálja le gyermeke hisztijét, a gyermek is agresszív lesz. Agresszivitásról nem lehet veréssel leszoktatni a gyermeket, mert működik a mintakövetés. Ha a szülő semmilyen módon nem reagál a hisztire, az nem jó, mert a gyermek ebből azt érzékeli, hogy helyeseljük a hisztijét, jó amit tesz, pedig ez nem így van. Ha elkezdte a hisztit próbáljunk nyugodtak maradni, mert ha indulatosak leszünk, és kiabálunk a gyermek is egyre hangosabb, indulatosabb lesz, nem tud megnyugodni. Próbáljuk akár a figyelmét elterelni. Mondjuk, hogy ne kiabálj, mond el halkabban, érthetően mit szeretnél! Mondjuk nem értem, mit szeretnél, ha kiabálsz. Figyelek rád, de nem értem mit szeretnél, mert kiabálsz. Nekem ez rosszul esik, fáj a fülem, a fejem ettől a kiabálástól stb. Ja, és ne mondjuk neki, hogy rossz vagy, mert ezzel azt közvetítjük felé, hogy nem fogadjuk el a személyét, nem szeretjük. Pedig  ez ugye, nem így van. Mondjuk neki, akkor értem, hogy mit mondasz, ha megnyugodtál, és csendesebben beszélsz.

Ha megnyugodott, beszéljük meg vele, hogy megértjük a bánatát, vagy dühét, ez helyén való, de nem ez a módja a kifejezésének. Ahogy kifejezi az nem jó.

Itt nagyon fontos, hogy ahhoz tartsuk magunkat, amit el akarunk érni nála. Mutassunk mintát, lássa, hogy nem azonnal kérünk mindent, türelmesek vagyunk. Hogy osztozkodunk vele, közösen teszünk dolgokat, partnernek tekintjük, nem helyette teszünk valamit, hanem a szükséges mértékben segítjük, néha csak egy-egy mozdulattal, hogy folytatni tudja amit elkezdett. Hagyjunk, neki helyet, időt, hogy próbálkozhasson, gyakorolhasson. Ha valamit nem helyesen tesz pl. dobálja az autót, babát, tapossa a mesekönyvet stb. ami nem helyes, adjunk neki szivacs labdát, amivel a megkezdett tevékenységet nem gátoljuk, csak helyes irányba tereljük. Ha valamit egyszer megengedünk, azt máskor ne tiltsuk meg, és fordítva is, ha valamit tiltunk azt később ne engedjük meg, mert nem tudja mit várunk el tőle, mik a korlátok. Legyünk következetesek, a két szülő egyeztesse az elvárásokat, korlátokat, szabályokat és hasonlóan engedjenek, vagy tiltsanak dolgokat. 

Alapvetően meg kell határozni mindennek a korlátait, szabályait, az elvárásainkat, és azt következetesen be kell tartanunk, és tartania.

A hiszti megelőzése érdekében: legyen helye, ideje a próbálkozásra, gyakorlásra, ne veszítsük el türelmünket, ha nem sikerül neki valamit megcsinálni első próbálkozásra, vagy hosszabb időt vesz igénybe, mint amit mi gondolunk. Ne csináljunk meg helyette dolgokat, ne sürgessük, ne kapjuk ki a kezéből ami nem sikerül rögtön. Ne állítsuk le a cselekvését, tevékenységét, csak tereljük a helyes mederbe. A hogyan, mivel tehetem legyen szabályozva. pl. Ha falra akar firkálni, az nem helyes. De ő firkálni szeretne, ez helyes, a falra, ez nem helyes! Mit tegyünk? Ragasszunk a falra csomagolópapírt, vagy tegyünk fel rajztáblát, arra már firkálhat. Dobálja a kockákat, babát stb., ez nem helyes. De ő dobálni szeretne, ez helyes, kockát, babát ez nem helyes. Mit tegyünk? Adjunk neki valamit amit adott kötülmények között dobálhat. Kalapálja a bútort, üveglapot, stb. ez nem helyes. De ő kalapálni akar, ez helyes, bútort, üveglepot, ez nem helyes. Mit tegyünk? Adjunk neki olyan eszközöket amivel és amit bármikor kalapálhat.

Félelem:

A kisgyermek számára amint azt már több helyen is írtam a szülő nyújtja a biztonságot. Ha nem látja és vagy nem hallja a szüleit, félni kezd, mert bizonytalanság, kiszolgáltatottság érzése uralkodik el rajta. Így van ez, ha sötétben van. Amikor éjjel felébred, mert fázik, éhes, fáj valamije, vagy pisilnie kell stb. a sötét is társul a rossz érzésekhez, mert nem látja, hallja azokat akik a biztonságot jelentik neki. 

Legközelebb a sötét már önmagában is kiválthatja a félelmet, előidézi az azt felidéző korábbi félelmet is.

                      

Ilyenkor beindul a gyermek fantáziája rókát, farkast láthat, boszorkányt, sárkányt, mindenfélét láthat ami a valóságban is félelmet vált ki benne. Vegyük komolyan félelmeit. Ne bizonygatással próbáljuk félelmeit megszüntetni.

Gyengébb lámpafény, vagy legyen legalább éjszakai jelző fény a szobában, hasznos lehet akár egy sólámpa és annak fénye, ne korom sötétben aludjon gyermekünk.

A gyermeket meg lehet tanítani, hogy a sötét lehet érdekes is. A diavetítés erre jó alkalom. Ujjunkkal figurákat formázhatunk a vászonra /árnyjáték, árnyék játék/ találhatunk ki hozzá rövid mesét is. Tapogatós játék: sötétben ölünkbe véve a gyermeket, számára több ismert tárgyat rakunk magunk köré, tapogatva próbálja kitalálni mit fog a kezébe. Vagy csak a testképünket tapogatjuk ki. Szem, orr, száj, kéz, ujjak, láb, stb. mi, az övét, ő a mienket. Vezetjük a kezét és kérdezzük mit fogott meg saját magán, vagy rajtunk. Azután felkapcsoljuk a villanyt, hogy lássa, és dícsérjük meg, hogy jól kitalálta a sötétben mit fogott meg.

A félelmeit közösen eltüntethetjük, rajzolja le, vagy közösen rajzoljuk le, majd gyűrjük, vagy kötözzük össze, dobjuk ki a kukába, vagy tépjük szét, varázsoljuk el /tüntessük el/ akkor többet nem jön elő.

 

 

 

 

 

Oldal: A bölcsiből hazaérve nincs nyugodt percünk.
Énagyi: Neveld Te, Gyermeked és ne Ő Téged! Várj el többet! - © 2008 - 2024 - evamama.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat