---

Annak idején Kopp Mária magyar orvos, pszichológus egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációtól félti.

Sajnos felnőtt egy generáció amelynek egy részét nem lehet faladatokkal terhelni, mert unja / nem érdekli, figyelmetlen, nem kitartó, nem tudja kontrolálni, kezelni indulatait, nem tanulta meg a szociális viselkedést, nem fogad el szabályokat stb./, s mindjárt továbbáll. Ezek a fiatalok mivel kitartó munkát sem az iskolában, sem az élet egyéb területein nem végeztek, nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét elfogadni még kevésbé, így a családi életben, a munkahelyen, a házzasságban is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek. Érdemes ezt az írást ilyen szempontból elolvasni.

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de anál szomorúbb tragédia, amely szemünk láttára ragadja el gyermekeinket. Gyermekeink, sajnos nagyon rossz mentális állapotban vannak.

Az elmúlt 15 év statisztikáiból kiderül, hogy minden 5-ik gyermek komoly pszichológiai renedellenességgel küzd. A figyelemhiányos renedellenességek száma 43 százalékkal, a serdülőkori depressziós betegségek száma 37 százalékkal, a 10-14 éves gyermekek körében az öngyilkoságok száma 200 százalékkal nőtt. Ezek borzasztó adatok. Fáj ugyan bevallanunk, de ebben mi szülők vagyunk a vétkesek.

Nem varrhatjuk ennek felelősségét, és az ezzel kapcsolatos segítségnyújtás feladatait sem, más nyakába. Ez mindenek felett a szülők és család feladata, sőt, mi több, kötelessége. Nekünk kell gyermekeinket segíteni abban, hogy mentálisan egészségesen fejlődjenek.

Ma gyermekeink nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét.

Ehhez sok mindenre szüksége van:

- érzelmileg elérhető, megközelíthető szülő,

- egyértelműen meghatározott határok, /mit tehet és mit nem/

- erkölcsi minta, /figyeli, és követi az őt körülvevő felnőtt viselkedést/

- felelősségérzet, kötelességtudat, /nem csak jogai vannak, kötelessége, és felelősségérzete is kell legyen  

- tisztelet tudat, felnőttekhez, és kortársaihoz való viszonyában,

- korának, fejlettségének megfelelő, rendszeres       feladatvégzés /fontos a kontrolálás, dícséret /

- kiegyensúlyozott étrend, /változatos, egészséges étrend/

- hangsúlyozott folyadékfogyasztás, nem cola, nem szénsavas üdítő!

- megfelelő mennyiségű és minőségű alvás / bölcsődés, óvodás, kisiskolás korú gyermek este 8-9 óra között nyugovóra kell térjen, ne nézzen esti műsorokat a tv-ben! Főleg felnőtteknek való témájúakat amit nem is ért, emiatt nem tudja a látott, hallott dolgokat feldolgozni, ezt követően nem tud elaludni, ha elalszik  nyugtalanul alszik. Ergó: fáradtan ébred, nyűgös, figyelmetlen irányíthatatlan lesz napközben. Úgy próbál kompenzálni, hogy a felnőtt figyelmét folyamatosan magára irányítja, akár helytelen,  elfogadhatatlan viselkedéssel is: kiabál, dobál, hisztizik, követelőzik, csapkod, tépked, tör-zúz, megüt bárkit aki elérhető,/ stb.

- megfelelő mennyiségű szabadban eltöltött játék /fontos, hogy szabadban legyen lehetősége a minél több mozgásra: rohangálásra, mászásra, kiabálásra, kreatív, aktív, közös élményt nyújtó szabad idő eltöltésre./

Mindezek helyett a gyermekek mit látnak , tapasztalnak!?

- örökké elfoglalt szülők,

- végletekig "kényeztető" szülők akik mident megengednek a gyereküknek, csak ne kelljen rá időt fordítani- gyermek érzése: nem kellesz senkinek, szükségtelen vagy

- kiegyensúlyozatlan étrend, nem megfelelő alvás otthon ülős életmód- következmény gyermek ellustul sokat össze-vissza eszik, vagy nem eszik /elhízás, túlzott soványság/ hogy ne kelljen a gyermekkel foglalkozni, jön a rengeteg technikai eszközökön alapuló szórakoztatás, a szórakoztató eszközök hada, ami a gyerekek igényeit azonnal kielégíti.   

Hogyan lehet ilyen módon mentálisan egészséges gyermekeket nevelni ?

Ha azt szeretnénk, hogy germekünk valóban önfeledt egészséges gyermekkora legyen, vissza kell mennünk az alapokig.

Soha ne feledjük el, mi nem a barátai, hanem a szülei vagyunk gyermekünknek!

- Állítsunk fel határokat, azt biztosítsuk gyermekünknek amire szüksége van, nem amit ő akar / ő többnyire olyasmit is akar amire nincs is szüksége, csak feszegeti a határokat és kiváncsi meddig mehet el a követelőzésben eredményesen/

- Biztosítsunk a számára egészséges tápláló ételeket, a nassolást fogjuk kicsit vissza,

- Naponta legalább egy órát töltsünk vele a természetben.

- A családi étkezések közben ne használjunk semmilyen elektronikus eszközt.

-Minden napra kapjon korának fejlettségének megfelelő feladatokat, legyen valamiknek a felelőse pl. terítés, ágynemű hajtogatás, játékok elpakolása játszás után, mosás utáni teregetés, táska elrendezése, iskolai tanszerek bepakolása, táskát ő vigye az iskolába, vagy hozza haza stb.

- asztali játékokkal asztalnál ülve játszon pl. gyurmázás, rejzolás, festés, társas játékok,stb.

- Minden nap közel azonos időben menjen aludni, ne engedjük, hogy az ágyba vigyen tárgyakat játékokat, különböző elektromos kütyüket, az alvós kedvencein kívül.

- Tanítsuk önállóságra, alakítsunk ki benne felelősség, köteleségtudatot, kis sikertelenségektől ne védjük meg, ne tegyünk meg helyette dolgokat ha már képes rá. Ezzel megtanítjuk lebírkózni a nehézségeket, leküzdeni az akadályokat. 

- Ha már elmúlt 5 éves nem kell helyette a banánt sem lehéjazni.  Ha iskolás és otthon felejt valamit ne vigyük utána az iskolába, pl: tízórai, füzet, tornazsák stb. ne vigyük helyette az iskolatáskát sem. Tanulja meg mi az a kötelesség, adjunk neki lehetőséget arra, hogy felelősséget vállaljon cselekedeteiért, dícsérjük, ha valamit jól csinál, marasztaljuk el, ha helytelenül cselekszik, büntessük meg ha elfogathatatlan dolgot tesz, de a büntetés a cselekedetre irányuljon, ne a személyre! Tereljük helyes mederbe amit tesz. 

- Tanulja meg mi az a türelem, nem dől össze a világ, ha nem ugrunk azonnal teljesíteni amit kér, ha elfoglaltak vagyunk intsük türelemre, míg befejezzük amit elkezdtünk.

- Adjunk esélyt, hogy szabad idejét valóban szabadon tölthesse.Ilyenkor lehet, hogy kicsit unatkozni kezd, de ez motiválni fogja, hogy valamilyen tevékenységbe fogjon.

- A napnak közel azonos idejében mindíg szabadítsunk fel legalább fél órát ami csak róla szól /közös játék, beszélgetés, séta stb./

- Az élet nem csak szórakozásból áll. Ne rakjuk körül mindenféle elektronikus kütyüvel, technikával pl. tv. tablet stb. játékok, csak azért, hogy ne unatkozzon, ezzel arra ösztönözzük az agyát, hogy gondolkozzon, és kitaláljon magának valami unaloműző tevékenységet.

- Legyünk, ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára.

- Tanítsuk meg neki, mik is azok a szociális készségek. Mi se telefonáljunk, tabletezzünk számítógépezzünk folyamatosan, beszélgessünk gyermekeinkkel.Tanítsuk meg megosztani valamit, kinálni, adni a másiknak, kezet fogni, helyet átadni, együtt érezni mással, megfelelően viselkedni asztalnál étkezéskor, étteremben, tömegközlekedési járműveken, üzletekben, áruházakban játszótéren, beszélgetés közben stb. 

- Tartsunk vele érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, csiklandozzuk, birkózzunk vele, pusziljuk meg, olvassunk mesét, táncoljunk, ugráljunk, szaladgáljunk, kússzunk, másszunk együtt.

- Hagyd, hogy gyermeked meséljen neked, ha minden nap ugyanazt is mondja, hallgasd meg!

- Ne mutass hamis érzelmeket és izgatottságot, egyszerűen csak figyelj rá amikor beszél hozzád!

- Később kérdezz vissza a hallottakra, hogy újra elmondhassa /segíti a tanult, átélt, látott, hallott dolgok bevésődését emlékezetébe, fejleszti tanulási készségét/.

Töltsünk minden nap minőségi időt gyermekeinkkel!  

 

Miért is nem működik mai korban a gyermeknevelés???

- Félünk tőlük? A hisztizéseiktől, dühkitöréseiktől? Mitől félsz Anya? Te vagy a szülő!

- Csökkennek az elvárásaink? De miért, hogy nekünk megtöbbszöröződjön a tennialónk? Sokkal többre képesek mint azt gondolnátok róluk. Szerintetek nem tudnak végigülni egy vacsorát étteremben, vagy otthon? Dehogynem! Vagy nem tudnak úgy közlekedni a boltban, hogy ne szedjenek le mindent a polcokról és ne akarjanak mindent elvinni? Dehogynem! Vagy nem tudnának fejlettségüknek megfelelően kisebb feladatokat rendszeresen elvégzni? Dehogynem! Az egyetlen ok amiért nem teszik meg, az, hogy nem tanítottátok meg nekik, és nem várjátok el tőlük. Ez pedig nagyon fotos, mert vannak írott, íratlan illemszabályok közösségi területeken is pl. üzletekben nem szedünk le mindent a polcokról, ha levettük és nem kell, oda illik visszatenni, nem tolakszunk, az időseket kikerüljük, közlekedési eszközökön átadjuk nekik a helyünket, nem szemetelünk az utcán, parkban, erdőben, kérünk, és megköszönünk, stb. Ha mi magunk sem tartjuk be a szabályokat, a gyerekünk sem fogja. Ha mi betartjuk a szabályokat, ezzel példát mutatunk, némi irányítással, figyelem ráfordítással neki is megtaníthatjuk. 

Ilyen egyszerű!                                                 

- Eltűnőben a közös teherviselés? Régebben a buszsofőrök, a tanítók, tanárok, bolti eladók az utcán járó-kelő felnőttek, más szülők rászólhattak a rakoncátlankodó gyerekekre, következmények nélkül, helyettesítve a szülőt aki nem volt jelen. Hiszen közös célunk, hogy egészségesen fejlődő gyermekeket neveljünk, és ne mentálisan sérülteket. Minden szülő meg van győződve arról hogy az ő gyermeke úgy lesz tökéletes, ha csak ő neveli kizárólagosan. A kisebb közösségekbe, a társadalomba való beilleszkedés csak közösségi neveléssel  együtt működik jól.

Ma közösségi fújolásban részesítik azt az édesanyát,  aki nem vesz meg olyan dolgot a gyermekének az áruházban amire nincs is szüksége. Ami miatt gyermeke hisztizni kezd ráirányítva a "jóságos" körülöttük lévő vásárlók haragját a helyesen döntő, gyermekét hisztizni hagyó édesanyára. Ilyenkor az édesanya dícséretet érdemelne, "szép  munka volt". Ne illessük rosszalló tekintetekkel megjegyzésekkel! 

Egyébként sem helyes ítélkezni embertársunk felett, nem éljük az ő életét.

Vannak helyzetek amikor cselekednünk kell pl.

-agrsszív bántalmazás, ütlegelés,

- gondatlanságból otthagyott, elvesztett gyerek, /autóban, utcán, áruházban stb.

- segítségért kiabáló gyermek /bárhol/                                                                                         

Jó ha mindig az egyszerű utat válsztjuk?

Csodálatosnak tartom, a technika fejlődését, mikrohullámú sütő, tablet, számítógép, televízió, mobil telefonok, stb. bevallom én is szeretm használni ezeket az eszközöket, én is pártolom az egyszerű megoldásokat. Egy gombnyomással megmelegíthetem az ételt a mikróban. Telefon, tablet, számítógép segítségével, bármikor kommunikálhatok távollévő ismerősökkel, rokonokkal, stb. Segítenek egy hosszú utazás alatt, vagy az orvosi rendelőben várakozás idején, stb. Adhatok tabletet gyermekem kezébe bármilyen várakozás, utazás közben bekapcsolva neki egy szórakoztató mesét. De ha belegondolok ezeknek a kütyüknek a használata egy igen ingoványos talaj lehet.  Miért is?

Ha egy hosszabb utazáskor tabletet adsz gyermeked kezébe egy mesét bekapcsolva, hogy ne unatkozzon,  az nem jelenti azt, hogy egy étteremben is ugyan ezt kell tenni az ebédre várva, vagy az orvosi rendelőben a várakozás idején. A 21. században is meg kell tanulnia a türelmet. Ma is le kell tudnia kötni magát, ha a helyzet úgy alakul. Azt is meg kell tanulniuk, hogy vendéglőben az étel nem készül el 3 perc alatt. Otthon segíthet is az elkészítésnél, vagy terítésnél. Meg kell tanulniuk a türelmet. Tudatosítani kell bennük, hogy nem kaphatnak meg mindent, ha megkapnak valamit, lehet hogy nem azonnal.Türelmesnek kell lenniük. Lehet, hogy indulatossá válnak, hisztiznek, kiabálnak dobálnak, stb. Ha türelmet tanul, megtanulja indulatait kezelni, csillapítani. Megtanulja megnyugtatni magát, minden féle kütyük, szórakoztató elektronika nélkül is. Ha egy pelenkás gyermek elesik, és nincs veszély, nem sérült meg, a szülők többnyire rohannak, felkapják. Nem is hagyják, hogy a gyermek megpróbáljon maga felállni. Pedig neki kellene egyedül felállni. Próbálkozni, gyakorolni, önállósodni, /türelmet tanulni:lehet, hogy többször is kell próbálnia a felállást mire egyszer sikerül, mi csak biztassuk, ha felállt, dícsérjük meg: jól csináltad!/ és nem a kezét nyújtani segítségért. Ehelyett a folyamat többnyire a következő: először próbálkozik de azonnal felkapjuk, legközelebb nem is próbálkozik a kezét nyújtja segítségért, vár hogy felkapjuk, a következőnél már nem vár kiabál, legközelebb ha nem vagyunk a közelében hisztizik míg oda nem érünk. Ezt tovább fokozva dühösen ordít ha azonnal nem kapjuk fel. A gyermekünk ezzel megtanulja, hogy a könnyebb egyszerűbb megoldással azonnal eléri amit akar. Ezért ne feledjük el a hagyományos megoldások fontosságát.                                                                                      - A szülők a gyermekeik igényeit a sajátjuk elé helyezik.

Természetes jelenség az, hogy előbb  gyermekeink bajait oldjuk meg. Magam is úgy gondolom, hogy amennyiben sikerült gyermekünk napirendjét kialakítani, akkor nekünk ehhez bizonyos mértékig igazodni kell. Manapság azonban túl messzire mennek a szülők ebben, teljesen félredobva a saját igényeiket és mentális épségüket a gyermekük érdekében. Sok anyukát láttam akik miután este végre lepihentek, akár tizenötször is pánik szerűen felkelnek, hogy kielégítsék gyermekük rigolyáit. Láttam olyan apukát aki az állatkerten végrohant, csak azért mert a kislányának nem tetszett az otthonról hozott innivaló, és ordítva követelte, hogy ő kólát akar inni.

Semmi rossz nincs abban, ha nem kelsz fel neki a 10. pohár vízért éjszaka, vagy nem cseréled ki hatszor az alvós kedvencét, mert az előző nem kell. Semmi rossz nincs abban ha azt mondod gyermekednek, hogy egy pohár víz elég lefekvés előtt, éjszaka már nem kell inni. Semmi rossz nincs abban, ha azt mondod gyermekednek, ogy itt van az otthonról hozott limonádé, nem kapsz kólát. Vagy ha ennek ellenére venni akarsz neki kólát, nincs baj ha azt mondod, várnod kell amíg odaérünk a bolthoz ahol van kóla. Semmi rossz nincs abban ha felhívod gyermeked figyelmét, hogy lefekvés előtt válassza ki mivel akar aludni, mert utána már nincs csere-bere.

Semmi rossz nincs a "nem" szó használatában, nics rossz abban, hogyha megkérjük várjon amíg valamit befejezünk, és addig kösse le magát valamivel, vagy ha valamit meg akar vetetni és azt mondjuk nem vesszük meg, mert az nem szükséges, vagy túl drága, vagy van otthon hasonló stb. 

Félő, ha nem változtatunk ezeken a dolgokon csak azért, mert félünk konfrontálódni saját gyermekünkkel, akkor maguknak való, türelmetlen,  agresszív, roszzindulatú emberekké válnak akik nem tudnak közöségben, családban, házasságban, munkahelyen helytállni mentálisan sérülnek. Kudarcok sorozata éri őket, akár ki is rekesztődhetnek, ráadásul önhibájukon kívül, miattunk, mert. Sosem mondtuk nekik másképp, sosem vártuk el tőlük másképp. Sosem akartuk, hogy rosszul, kényelmetlenül érezzék magukat, sosem akartuk, hogy nélkülözzenek bármit, de az életben mindez nagyon sokszor bekövetkezhet, bekövetkezik, amire mi nem készítettük fel őket. 

Ezért kérlek benneteket szülők! 

Követeljetek tőlük többet! Várjatok el tőlük többet! Osszátok meg velük gondjaitokat, ne tegyetek meg nekik dolgokat erőtökön felül!

Sőt, adjatok kevesebbet, sok szeretettel!

Rakjuk helyre gyermekeinket közösen, ne neveljük burokban, a valós élet nehézségeire, megpróbáltatásaira készítsük fel őket!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

 

 

 

 

 

                    

 

Oldal: A valós életre kell tanítanunk gyermekeinket
Énagyi: Neveld Te, Gyermeked és ne Ő Téged! Várj el többet! - © 2008 - 2024 - evamama.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat