Idegen nyelv 0-3 éves korban? !
Itt elsősorban tapasztalataimat írom le, melyeket 1976-80 között éltem, tapasztaltam meg kisgyermek nevelőként bölcsődénkben. Sok-sok orosz család élt abban az időben Magyrországon, sok-sok Magyaroszágon született orosz gyermekkel. A felnőttek nem nagyon tanultak meg magyarul beszélni, ennek ellenére, sokan közülük értették a magyar nyelvet, ha nem is beszélték. Így oroszul és magyarul komminikáltunk velük, mert mi meg oroszul nem nagyon beszéltünk. A nyelvi nehézségek ellenére, azért nagyjából megértettük egymást. Az orosz gyermekekkel nem volt könnyű dolgunk, főleg a beszoktatási időben, amikor el kellett fogadtatnunk velük az új környezetet, az idegen személyeket, elsősorban magunkat akik a nevelőik lettünk. Meg kellt szokniuk, az új gyerektársakat is, a naprendi eseményeket, a sorrendiséget, a kiszolgáló személyzetet stb., mindez különösen nehéz volt amíg eljutottak a magyar nyelv megértési szintjére. Ehhez bizony több hónap kellett. Elsődlegesen magunkat kellett elfogadtatni velük, hogy megtapasztalják, megértsék, mi leszünk azok akik, gondoskodnak róluk, míg szüleik távol vannak. Kedves, halk megnyugtató beszéddel, nyugalmat biztosító, rövid, kedves, germekdalokkal, közös mondókákkal próbáltuk a bizalmukat elnyerni. Testet érintő mondókákkal, dalokkal természetesen aki mindezt elfogadta, aki nem, egy ideig hagytuk, hogy távolról figyeljen minket és társaikat, és ők maguk próbáljanak közeledni. Őket fokozatosan próbáltuk mi is megközelíteni. A beszoktatás végére 2-4 hét, többségüknél elértük, hogy elfogadtak bennünket segítőtársnak, annak ellenére, hogy ekkor még nem nagyon értettek bennünket. A testbeszéd is segített, néha azért szükség volt orosz szavakat is használni a megértéshez, nyugtatáshoz. Semmit nem erőltettünk, és türelmesen kivártuk, míg ők is közeledtek felénk, és kezdtek bízni bennünk. Eközben hozzászoktak a fent említett sok-sok idegen körülményhez tárgyi és más személyi környezethez is. Megszokták az események, történések sorrendjét, az egymáshoz való alkalmazkodást, gyermektársakat, az egyéni és közös tevékenységeket stb. közben kezdték érteni a leggyakrabban használt magyar kifejezéseket, szavakat, mint üdvözlés érkezéskor, elköszönés távozáskor, reggeli, ebéd, uzsonna, tisztálkodás mozzanatai, öltözés-vetkőzés mozzanatai, ruhadarabok stb. Innen már gyorsabban haladtak. Közben, gyermek társaiktól is sokat tanultak megfigyelték, utánozták őket. Már csak magyarul beszéltünk velük. Kezdtek magyar szótöredékeket, szavakat használni. A sok ének ismétlése, mondókák ismételgetése, beépítve játéktevékenységeikbe, motiválta őket arra, hogy velünk énekeljenek, mondókázzanak. Egyre jobban ment, főleg, ha mindezeket mozgással is kísértük. Kezdték élvezni a közös, játékokat, tevékenységeket. Egyre többször kezdeményeztek ők is játékot magyar társaikkal, közben egyre jobban ment a testbeszéddel kísért kommunikáció is. 2-3 éves korra szinte a magyar gyermekekkel egyenértékű beszédfejlettséggel, szókinccsel rendelkeztek, persze azért mint ahogy a magyar gyermekek között is köztük is volt eltérés a fejlődési ütemüket tekintve. Többségük mire ovoda érett lett, szine tolmácsként működött köztünk és szüleik között. Mi mondtuk magyarul, hogy mond meg a mamának.........2-3 szavas mondtaokban általában. Ők oroszul mondták a mamának amit mi magyarul kérdeztünk, vagy mondtunk. Ha a mama kérte, megtették fodítva ugyan ezt.
Az egész együtt töltött idő lényege az volt, hogy nem magyar órát tartottunk. Nem próbáltattuk, gyakoroltattuk velük a magyar szavakat, ők maguk próbálkoztak, gyakorolták a magyar nyelvet saját fejlődési ütemüknek megfelelően, pont mint a magyar gyermekek. Ha nem tisztán, nem helyesen mondtak valamit, nem javítottuk ki, hogy nem jól mondod, de elismételtük amit mondott csak helyesen kiejtve, hogy érzékelje a különbséget, és maga jöjjön rá, hogy valamit nem jól mondott.
Mi egyszerűen magyar nyelven beszéltünk hozzájuk, magyar nyelvet használva, hallva élték meg a bölcsődében töltött időt, a játéktevékenységet, a segítőtevékenységeket, kapcsolataikat, mondókázásokat énekléseket, és egyéb napi eseményeket. Mindeközben mire óvodába mentek az orosz nyelv mellett, szinte anyanyelvi szinten beszélték a magyar nelvet is, saját fejlettségi szintjüknek megfelelően, természetes különbségekkel.
Úgy tapasztaltuk, ezek a gyermekek könnyebben sajátították el a számukra idegen nyelvet az életükbe beépítetten, mint azok a gyermekek, akik hetente 2-3 alkalommal 1-2 órát különböző tanítási módszerekkel tanultak.