Még mindig sír, nem eszik, nem alszik gyermekem a bölcsiben.
Ritka az olyan optimális beszoktatás a bölcsődékben, mikor a gyermek sírásmentesen,mindent elfogadva kezd bölcsődébe járni. Legyünk őszinték, nem is várhatjuk el tőle. Hiszen azoktól a személyektől kell neki a nap nagyobb részében távol lenni, akiket a legjobban, feltétel nélkül szeret, akikhez legerősebben kötődik, akik a biztonságot, stabilitást, állandóságot jelentik számára.
Az, amíg egy kisgyermekben tudatosodik, hogy egy teljesen új környezetben, sok-sok idegen felnőtt és gyermek között, más szokások, elvárások, sorrendiség, kivárás közepette is biztonságban, jól érezheti magát ez egy hosszú folyamat, mert tisztán az érzelmein keresztül lehet hatni rá, mert még nem érti, hogy mi zajlik körülötte, mi történik vele.
Ahhoz, hogy a nem értett dolgok tudatosodjanak benne, mindenhez mindig ugyanazokat a szavakat, kifejezéseket, ismertető rövid mondatokat, megnyugtató, örömet nyújtó hangon, eseményekhez, történésekhez kapcsoltan fontos mondani. Illetve, a hamarosan bekövetkező változásokat előkészíteni, az ö szintjén ismertetni, emlegetni, elmondni mi fog következni, vagy mi fog történni vele.
Röviden mindent mondani kell neki, ami vele, körülötte, történik, vagy történni fog. Mindig úgyanúgy zajlódjanak az események körülötte és vele. Következménye a megszokott napirend, állandóság- biztonságérzet.
Bölcsődébe kerüléskor, csak azt érzékeli, hogy minden megváltozik, ami neki biztonságot, állandóságot, jólétet, elsőséget jelentett és ő nem tehet ellene semmit. Illetve, ha érzi a szülő szomorúságát, lelkiismeretfurdalását, bizonytalanságát, esetleg a szülők közötti, vagy a szülők és nevelők közötti meg nem értést, feszültséget, akkor mindent megtesz a visszafodíthatóságért.
Teljesen természetes módon próbálkozik, sírással, nem evéssel, hisztizéssel, nem alvással stb. az-az elutasít, tiltakozik az általa összes kifejezhető módon. "Néhány gyermek még "megtanul betegséget produkálni is", mert addig is minden úgy van, ahogy a bölcsőde előtt volt".
Azoknak a családoknak van könnyebb dolga a beszoktatáskor, akik felkészítették a kisgyermeket a változásokra, akik megelőző látogatásokat tettek a bölcsődében, tájékozódtak, akik próbáltak ismerkedni a hellyel, a nevelőkkel, a napirendi eseményekkel és közben megpróbálták felkelteni gyermekük figyelmét az új környezetre, nevelőkre, gyermekekre, az ottani eseményekre. Akik megpróbálták az otthoni ellátást közelíteni bölcsődeihez, még a bölcsődébe szoktatást megelőzően, hogy legyen minél több hasonlóság napi ellátás során. Pl. étkezések ideje, módja, hasonló étrend, alvási szokások kialakítása, fürdőszoba használat ideje, módja stb.
Akik felkészítik gyermeküket arra, hogy bölcsiben nem lesz ott anya, apa, mert dolgozniuk, kell, de ott lesz Kati néni, vagy Magdi néni stb. aki míg anya, apa dolgozik gondoskodik róla, segít neki mindenben, szeretni fogja, sok-sok kis gyermekkel fog megismerkedni, játszani stb. azoknak a szülőknek várhatóan könnyebb dolguk lesz beszoktatáskor.
Ha mindezek szóba sem kerülnek otthon, ha minden egészen másként működik otthon mint a bölcsődében, ha egészen mások a kilakított szokások, napirend, ha meglepetésszerűen érik a gyermeket a változások, ha otthagyták már valahol valakinél úgy a gyermeket, hogy váratlanul érte és nem volt rá felkészítve, sírt, tiltakozott, /a gyermek ebben az esetben azt éli át, hogy otthagyták, de nem tudatosodik benne, hogy érte is mennek/ így nehezebb, hosszabb beszoktatásra kell számítani. Ilyen esetben a gyermek sokkal tovább érzi a bizonytalanságot, sokkal hosszabb ideig tart nála az elutasítás, tiltakozás mindenféle formája.
A csak reggeli, rövid ideig tartó elválási sírások másról szólnak. Egy betegség miatti hosszabb hiányzás, szabadságból visszatérés utáni pár napos reggeli elválások körüli sírások, ezek általában azért vannak, hogy a gyermek így fejezi ki, ha valami mitt is, de otthon lehetett, most miért nem tehetik ezt meg?! A hosszú beszoktatás utáni reggeli elválási sírások is többnyire már csak a szülőnek szólnak. Csoportba belépve zömében 5-10 perc után megnyugtathatók a gyermekek és a napjaik társikkal együtt tevékenyen jó hangulatban telnek. Néha, ha a szülők eszükbe jutnak, vagy már fáradtak, vagy valami miatt rossz a közérzetük akkor kicsit sírnak vagy szomorkodnak, de ilyenkor is otthonról hozott kedvenceikkel, hamar megvigasztalódnak. Nagyon fontos, hogy minden kisgyermek vigyen magával egy kedvenc állatfigurát, egy textíliát, anya vagy apa pólója, vagy kendője, kispárnahuzata /ami nincs kimosva,/ cumi stb. Ki mit választ ami könnyen utaztatható. Azért nagyon fontos, mert, ez az otthonából egy darab, vagy az anya, vagy apa illatát idézi fel, és ez megnyugtatja, biztonságot, nyújt számára.