Öt súlyos hiba, amit egyre több szülő elkövet a nevelés során.

Biztosan jó a szabadelvű nevelés?

Biztosan jó, ha mindent megteszünk a gyermeknek, csak azért, hogy ne kelljen vele konfrontálódni, és ne

hisztizzen?

Biztosan jó, ha a gyermek uralkodik a szülőkön, és ők

sokszor magukból kifordulva igyekeznek megfelelni a

gyermeknek?

Hova tűnnek a nevelésből a korlátok?

Hová tűnnek a szabályok?

Hová tűnnek az elvárások?

Hová tűnik a türelemre nevelés?

Hová tűnik a tiszteletre nevelés?

Miért félünk gyermekeinktől?

Miért félünk arra szoktatni a gyermeket, hogy kicsit

játszon egyedül, ha dolgunk van, vagy pihenni

szeretnénk?

Tényleg jó, ha gyermek irányítja a szülőt?

 

Folytathatnám az ilyen és hasonló kérdések sorát,

de most  5 nevelési hiba, külföldi és magyar

szakember véleménye. Én azt gondolom, sokan

egyetértünk velük.

Igen, elgondolkodtató.

 

1. Félünk gyermekeinktől

Létezik egy módszer amelyet "bögre-tesztnek" neveznek.

Az édesanya ad egy bögre tejet gyermekének. Lássuk, mi történik akkor, ha a gyermek azt mondja, hogy nem a kék bögrébe kéri, hanem a rózsaszínbe. - miközben az édesanya már kitöltötte a kék bögrébe. Az édesanya ilyenkor rohan a kék bögréért mielőtt a gyermek elkezd hisztizni.

Hiba! Mitől félsz anya! Ki itt a főnök igazából? Hadd hisztizzen, rá kell hagyni. De ne fáradozz kétszer, vagy akár háromszor csak azért, hogy mindenáron a kedvébe járj- annál inkább gondolj arra, hogy ez megtaníttatja vele azt a leckét, hogy egy kis hisztiért, még nem fog bármit megkapni, ami csak eszébe jut. Csak Téged tesz próbára, hogy meddig mehet el.

Ehhez a példához kapcsolható, hogy cumisüvegből akar inni, vagy bögréből, hogy elég hideg, vagy elég meleg-e a tej, hogy itt akar ülni, vagy ott akar ülni stb.

2. Csökkennek a gyerekekkel szembeni elvárásaink

Amikor a gyerek rosszalkodik, akár mások előtt játssza meg magát, akár otthon gorombáskodik, a szülők megvonják vállukat és azt mondják, "ilyenek a gyerekek".

Pedig nem!

Sokkal többre képesek a gyermekek annál, mint amit a szülők elvárnak tőlük. Legyen szó illemről, a szülők nagyszülők, idősek iránti tiszteletről, házimunkáról, önállósodásról, próbálkozásról, gyakorlásról, vagy akár az önuralomról.

 Szerinted, nem tudnak végigülni egy vacsorát egy étteremben? Nem tudnak segíteni a terítésnél, tálalásnál?

Nem tudják a játékaikat elpakolni, mikor szét is tudtak pakolni?  Nem tudnak felöltözni, levetkőzni? 

Dehogynem! 

Két ok lehet hogy ezeket nem teszik meg, ha nem tanítottad meg nekik, vagy ha megtanítottad, de nem várod el tőlük. Ilyen egyszerű. Várj el tőlük többet, ha tudod, hogy már meg tudják tenni. Meglátod egy idő után már nem kell kérned sem, maguktól is megcsinálják.

Ekkor már arra kell ügyelni, hogy amit meg tudnak tenni és folyamatosan elvárod tőlük, azt mindig megtehessék ne akadályozd, vagy korlátozd, hogy most csinálhatjátok, most nem csinálhatjátok, mert az dacot, dühöt, szomorúságot vált ki bennük, ennek legtöbbször egyenes következménye lesz a hiszti.

 

3. Eltűnőben a "közös" nevelés

Még az én gyermekkoromban a Tanárok, bolti eladók, buszsofőrök, idegen szülők is rászóltak a rosszul viselkedő gyermekre minden negatív következmény nélkül. Az édesanya, édesapa szerepét távollétükben segítve, helyettesítve rászóltak a rendetlenkedő gyermekekre, mert közös cél volt rendesen viselkedő fiúkat és lányokat nevelni. Manapság már nem nagyon lehet a rendetlenkedő gyermekre rászólni az utcán, de már az iskolában a Tanároknak sem, éppen a szülők rosszallása miatt. Minden szülő úgy gondolja, hogy az a tökéletes nevelés, ahogy ő neveli gyermekét, és nem bízik a tanárokban, vagy más idegen felnőttben. Nem hisz a Tanároknak, vagy, más felnőtteknek, mikor Ők valamilyen viselkedési problémára hívják fel figyelmüket gyermekükkel kapcsolatban. Egyre gyakoribb, hogy a tanítókat, tanárokat okolják, ahelyett, hogy megfegyelmeznék gyermeküket.

 4. Mindig az egyszerűbb utat választjuk !?

A szülők manapság elfoglaltabbak mint valaha. Attól, ha egy tableten, elindított mese leköti a gyermek figyelmét egy repülőn, vagy vonaton, nem kell feltétlenül a kezébe adni egy étteremben, ha együtt vacsorázik a család, vagy ha főz otthon az édesanya, vagy éppen mos, vagy takarít, vagy egy vendéggel beszélget, stb. A türelmet a 21. század gyermekeinek is meg kell tanulniuk. Azt, hogy a fent is jelzett tevékenységek nem csak 3 percig tartanak. Vagy akár azt is megtanulhatják, hogy segíthetnek is mindezekben, természetesen a fejlettségüknek megfelelően, és azt is szem előtt tartva, ha egyszer megengedem, akkor legközelebb se legyen probléma ha segíteni akar. Legyen lehetősége a próbálkozásra, gyakorlásra egyaránt.

Ha egy pelenkás, vagy akár nagyobb gyermek megbotlik, elesik, nem kell rögtön felkapni, sajnálkozni ezzel félelmet keltve a gyermekben az eleséstől, természetesen, ha látjuk, hogy nincs baja, hagyni, és biztatni kell hogy megpróbáljon felállni, megpróbáljon segíteni magán. Sokszor el fog esni élete során. Ha rögtön felkapjuk, anélkül, hogy biztatnánk, segítsen magán, megtanulja a könnyebbik utat választani és mindenben a felnőtt azonnali segítségét fogja várni, igényelni, majd követelni. Nem tanulja meg, hogy a nehezebb út mennyi sikerélményt jelenthet neki, és önállóbb is lesz. Bátrabban próbálkozik a nehéznek hitt akadályok leküzdésével is. Mindig csak akkor, és annyit segítsünk, amivel azon a ponton át tudjuk segíteni, ahol elakadt.

Ha valami fontosat csinálunk, és nem tudjuk bevonni segítségét, biztatni kell az önálló játszásra, és el kell várni tőle, hogy türelmes legyen míg majd tudunk vele foglalkozni. Legyen a napnak olyan időszaka, ami csak az övé, és biztosan vele tudunk foglalkozni /közös tevékenység, játék/ Legyen a napnak olyan része, amikor elvárjuk, tőle az önálló játszást, tevékenységet. Nem a tv, számítógép, vagy tabletben indított mesenézésre gondolok, hanem a korának megfelelő játékszerekkel való játszásra, tevékenységre. 

Ha igyekszünk mindenről lebeszélni, mondván, hogy nem neked való, még kicsi vagy hozzá, akkor elveszti érdeklődését az új, a neki kihívást jelentő feladatok, lehetőségek iránt, és önállótlan, bátortalan, félénk, visszahúzódó lesz. Nem fog megtenni dolgokat akkor sem, ha már akkora és annyi idős lesz, hogy elvárnánk tőle. Tényleg csak ülni, fog a tv és egyéb kütyük előtt és várja, hogy a felnőtt mindenben kiszolgálja, mert úgy érzi,  ez az elvárás vele szemben, és úgy érzi biztonságban is magát. 

Nekünk is a nehezebbik utat kell választanunk ahhoz, hogy gyermekeink is nekivágjanak a nehezebbik útnak. Meg kell tanítanunk a türelemre, az önálló játszásra, az új tevékenységek lehetőségek kipróbálására, biztatni a gyakorlásra, de mindezt a kellő figyelmünkkel, a szükséges időben és módon történő segítségünkkel. 

 

5. A gyerek igényei, akarata diktál

Természetes jelenség, hogy először gyermekeink gondjaival vagyunk elfoglalva, ami az evolúció szempontjából még hasznos is. Magam is amellett állok, hogy igazodjunk a gyermek programjaihoz. Őt etessük meg, és öltöztessük magunk előtt. Manapság azonban túl messzire mennek a szülők akkor, amikor teljesen félredobva saját igényeiket és mentális épségüket, csak a gyermek érdekeit, igényeit tartják szem előtt.

Számos édesanyáról tudok, láttam, aki az ágyból is felkel, újra, meg újra, hogy a gyermek rigolyáinak megfeleljen. Vagy olyan édesapát, aki keresztül rohan az állatkerten mindent félredobva azért, mert a kislánya szomjas, miután elfogyott az otthonról hozott víz az üvegből.

Ha a gyermek megvacsorázott, ha kapott innivalót, semmi rossz nincs abban, ha éjszaka nem kelsz fel, hogy a sokadik pohár vizet is bevidd, amit nem iszik meg. Semmi rossz nincs abban ha az állatkerti séta során a szomjas kislányának azt mondja az Apuka, hogy "Persze kicsim, de várnod kell míg elérünk a következő csapig".

Semmi rossz nincs a"nem" szó használatával esetenként, vagy azzal, ha megkérjük a gyermeket, hogy játszon kicsit egyedül míg anya elmegy Wc-re, vagy kimos, főz, vagy csak pihenésképpen belenéz egy képesújságba.

Azt gondoljuk a gyermek nem tud várni?

Dehogynem!

 Ha már asztalhoz ültettük ebédeléshez, vagy elkezdtük fürdetni, ne nagyon hagyjuk magára, ne várassuk. Viszont játék időben ha teendőnk van, nyugodtan szoktassuk ahhoz, hogy tudjon egyedül játszani és várja meg míg tudunk vele foglalkozni. Mondjuk neki, hogy ezt, meg ezt csinálom, utána tudok menni.

Akkor nem tud várni, mikor már megszokta, ha megszólal, akar valamit, azonnal ugrunk. 

A szabadelvű nevelés buktatói - hazai szakvélemény

Valóban a gyermekek irányítják a szüleiket?  Képesek a szülők akár önmagukból kifordulni, csakhogy megfeleljenek gyermekeik elvárásainak? A szülők lapja szakértője válaszol.

"A modern gyermek követel, és érdeket érvényesít"

Ami a gyermeknevelés kultúráját illeti, az utóbbi időben az tapasztalható, hogy a szülők képtelenek nemet mondani, a gyermekek pedig mindent akarnak, mégpedig azonnal. A mértéktelenség kultúrájában élünk. Az emberek már nem képesek kemény munkát fektetni olyan vállalkozásba, ami csak később válik az örömszerzés forrásává. A mai gyermek követel, érdeket érvényesít, kívánságai azonnali kielégítésre találnak.

Felmerülhet a kérdés, emögött valóban a gyermek áll, vagy inkább az a szülő aki mindezt hagyja?

A szülőké a hatalom, csak éppen nem szeretnek élni vele. Egyszerűbb a gyermek jópajtásának lenni, áttölteni a reggeli kakaót, bekapcsolni a mesét, indokolatlanul, jutalmazni, elnézni neki a hisztijét, elpakolni helyette a játékokat és még sorolhatnám...

Ha mindezt a szülők nem tennék meg, és a helytelen viselkedésnek valóban lennének következményei, és észrevennék a szülők, hogy a gyerekek csak a határokat feszegetik, akkor tudnának erős rugalmas gyermekeket nevelni, akik felnőttként is könnyedén megállják helyüket.

"A szigor nem zárja ki a szeretetet."

Hogy kevésbé szeretnek majd bennünket mert határozottak, következetesek vagyunk? Mert vannak velük szemben elvárásaink? Mert nem kapnak meg mindent ami eszükbe jut, csak azért, mert különben hisztiznek? Mert ha szükséges türelemre intjük őket, türelmet várunk tőlük? Ha ez szigor, a szigor nem zárja ki a szeretetet. Sőt a kutatások azt igazolják, hogy életünk során azokra emlékszünk pozitívan, szeretjük és nézünk fel rá, akiknek képesek voltunk alávetni magunkat gyermekként.

Hova vezet a szabadelvű nevelés?

A szabadelvű nevelési módszer következtében gyermekek ezrei válnak neurotikussá, végtelenül szorongóvá. Az egészséges gyermeki fejlődéshez a szereteten kívül elengedhetetlen a következetesség, a szabályok, keretek-korlátok, értékek megtartása. Az énfejlődés egyik alapja hogy megtanuljuk az énközpontúságunk határait, ehhez pedig a szülőknek kereteket, határokat kell szabniuk. Ha ez nincs meg, önállótlanságot, kontrollhiányt okoz, minden helyzet frusztráló lesz.

A frusztráció, szorongást, agressziót, félelmet vált ki.

Kedves Szülők, a gyermeknevelés egy igazán hosszú távú befektetés, és ezt először a szülőnek kell megtanulnia, csak ezt követően várható el a gyermektől a türelem. 

Viszont az biztos, hogy megtérül és kamatozik is. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

             

Oldal: 5 "súlyos nevelési hiba", amit egyre több szülő elkövet
Énagyi: Neveld Te, Gyermeked és ne Ő Téged! Várj el többet! - © 2008 - 2024 - evamama.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat