Így szoktattam unokámat a bölcsődébe sírásmentesen.

Unokám bölcsődébe iratásánál az volt meghatározó, hogy szülei mindketten dolgoznak. Mi nagyszülők sajnos nem tudjuk minden nap a szülők teljes munkaidejére felvállalni az ellátását, bár a legimádottab családtag. Ha velem van előre dolgozom, hogy amíg együtt vagyunk vele tudjak játszani, foglalkozni. Így volt ez a beszoktatást megelőző időben is. 16 hónapos volt az első bölcsődébe látogatásunk alkalmával.  Megbeszéltük, 2 nevelőjével, hogy melyik napokon mehetünk, a bölcsibe 1-2 órára ismerkedni. Előtte sokat beszéltünk neki a bölcsődéről és arról, hogy az udvara olyan mint egy játszótér/a játszóteret már akkor ismerte, sokat jártunk oda, szeretett a gyerekek között lenni/. Eleinte csak akkor mentünk, ha a gyermekek kint voltak az udvaron. Az udvari játékhoz csatlakoztunk együtt töltöttük ott az időt. Együtt játszottunk, én figyeltem rá, én segítettem neki abban amire szüksége volt. Én magyaráztam neki szabályokat, amit előtte a nevelőkkel megbeszéltem, biztattam, hogy menjen a gyerekek közé homokozni, labdázni, mászókázni, csúszdázni, szaladgálni stb. Eleinte az volt a válasz: "Mama is". Amíg ezt mondta mindent együtt csináltunk. Néha szóltam neki, hogy, beszélgetek a nevelőivel, vagy megyek wc-re, vagy leülök a padra és csak rá figyelek, közben biztattam, hogy játszon nyugodtan. Persze arra is biztattam, hogy ha nem vagyok ott és szeretne valamit, a nevelőjéhez menjen. Egyre többször beleegyezett, közben nyugodtan jó kedvel játszott. Ha megunta a játszást, akkor elköszöntünk és távoztunk. Ha volt kedve, tovább is maradtunk a megbeszélteknél, de akkor a bölcsődei napirendet nem zavarva. Mikor eljött az idő én mondtam, hogy most már mennünk kell, ebben határozott voltam nem engedtem alkudozni. Rövid idő után már ő kérte, hogy menjünk a bölcsibe játszani, néha már ott is ebédelt, természetesen mindent az én segítségemmel, de a nevelői irányításával.. Egyre gyakrabban fogadta el a nevelőitől felkínált segítséget is. Ekkor én egy kicsit távolabb, de jelen voltam.

Ha kimentem a szobából valamiért megbeszéltem vele, hogy kimegyek, de mire ezt, meg ezt, csináljátok már bent is leszek. Ezek eleinte 5-10 percek voltak egy-egy alkalmmal naponta egyszer kétszer. Mindig pontosan az történt amit megbeszéltünk, soha nem vezettük félre. Így biztonságban érezte magát, akkor is mikor nem voltam jelen. Mindíg megdícsértem, hogy milyen boldog vagyok, hogy ilyen nyugodtan játszott. Nevelői hasonlóan dícsérték, és távozáskor elmondták neki, hogy a megbeszéltek szerint, várják vissza. 

Ezek a látogatások a bölcsődei nyári szünetig tartottak. Majd a szünetet követően a tényleges felvételéig és beszoktatásáig szintén pár órát és csak bizonyos napokon mentünk. A tényleges beszoktatás kezdetétől már édesanyja vitte. Egyre hosszabb időt töltöttek a bölcsiben. A nevelők lassan minden segítő tevékenységet átvettek az anyukától, olyan ütemben, ahogy az unokám ezt elfogadta. Ekkor már édesanyja egyre gyakrabban és hosszabb időt töltött csoportszobán, majd a bölcsődén kívül, a nevelők javaslatára, hiszen unokám már biztonságban érezte magát a bölcsődében nevelői közelében. Nevelői megfelelő mértékben figyelnek rá, segítenek neki, foglalkoznak vele, vígasztalják ha szükség van rá. Minden nap megbeszéljük vele, hogy ki várja reggel a bölcsiben, meddig marad és ki fog érte menni délután. A nap eseményeiről nevelőitől kapunk részletes tájékoztatást. Ez azóta is így van. Azt nem mondhatom, hogy minden alkalommal sírás mentesen zajlik a nap, de akkor kedvetlen és szomorkás, ha lappang benne valamilyen felső légúti betegség, és rossz a közérzete, vagy bántották, vagy ha hangosan kiabál egy csoporttársa és megijed tőle. Ilyen értelemben még szoknia kell a közösséget. Meg kell tanulnia megvédeni magát, megszokni az erős zajokat, osztozkodást, szabályokat, szokásokat stb. is. Jól érzi magát a bölcsődében, sokat mesél kivel, mit játszott, ennek tudatában a szülei, és mi nagyszülők is már biztatjuk a következő napi tevékenységekre, hogy milyen jól fogja érezni magát.

Más:

A feljebb aláhúzott mondatrészre hivatkozással, tudnunk kell, hogy mindenki más-más baktériumot, vírust hordoz magában, könnyebben betegszik meg, míg szervezete kicsit ellenállóbb nem lesz.

 

 Ezt azért írtam ide, mert el kell fogadnunk, hogy eleinte gyermekünk gyakrabban betegszik meg, míg a közösségi bakteriális közeget megszokja. Ilyenkor visszaesés lehet a beszoktatásban, illetve ha beszoktatás után vagyunk már, betegségből gyógyulva pár nap reggeli elválási sírásra is számítanunk kell.  Természetesen tekintettel kell lennünk mások gyermekeire is úgy, ha a nevelők azt mondják, hogy maradjunk otthon a gyermekkel, mert napközben megbetegedett, akkor otthon kell tartani míg meggyógyul. Az én tapasztalatom, hogy nem azért mondják, hogy ne legyen a gyermek bölcsődében, hanem azért, mert tudják, hogy a többi gyermeket is megfertőzi a beteg gyermek. Más gyermekének, meg miért akarnánk rosszat? Igaz, hogy fontos a munkahely, igaz, hogy nehéz megoldani a gyakran megbetegedő gyermekek otthoni ápolását, az is igaz, hogy sokszor mire a bölcsődéből az orvoshoz érünk, éppen nem lázas, nem hány, adott pillanatban nincs hasmenése. stb. de mivel a betegségkép fél óra latt is 100%- os fordulatot tehet, ez nem jelenti, hogy másnap igazolást kérve, vihetjük a bölcsibe, mert nem beteg. A gyermeken másnap biztosan megint jelentkzni fognak a tünetek, csak már lehet, hogy sokkal komolyabb módon.  Azt is elfogadom és, tapasztaltam, de ez csak nagyon ritka esetben van így, hogy egy napig lázas a gyermek, másnap tényleg semmi tünet nem jelentkezik nála, és nem nagyon tudjuk ennek mi az oka. Ha egy gyermeknek jó az ellenállóképessége, lehet, hogy egy kezdődő betegséget legyűr a szervezete egy napos lázzal, így igazán a tünet ki sem alakul. Sajnos manapság egyre gyengébb a gyermekek ellenállóképessége. Ennek is meg vannak az okai, és nekünk szülőknek, nagyszülőknek ebben óriási részünk van, és sajnos a gyógyításnak is, mert csírájában fojtjuk el a gyermek védekezőképességét, azzal, hogy rögtön antibiotikumokkal bombázzuk a szervezetét esélyt sem adva a saját védekezésre, ezáltal a védekező képesség, az-az, az ellenálló képesség kialakulását is megakadályozva, lecsökkentve.

 

           

Oldal: Így szoktattam unokámat a bölcsődébe sírásmentesen
Énagyi: Neveld Te, Gyermeked és ne Ő Téged! Várj el többet! - © 2008 - 2024 - evamama.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat